Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 4. szám - Az életbiztosítási díjfizetési felhívás kötelező szabályozása

170 Az életbiztosítási díjfizetési felhívás kötelező szabályozása. Irta: dr. Barta Jenő budapesti ügyvéd. A Magyar Jogi Szemle 1933. március havi számában az életbiztosítási díjfizetési felhívás körül folyt irodalmi vitával kapcsolatban kifejtettük, hogy a kir. Kúria álláspontjának az . alsóbiróságok számára már csak a tekintélyi elvnél fogva is irányadónak kell lennie, ha mindjárt azt jogegységi határozatnak, vagy döntvénynek nem is nevezik, egyben azon reményünknek is kifejezést adtunk, hogy a kir. Kúria állásfoglalását az alsóbiróságok a jövőben respektálni is fogják ,,mindaddig, amíg a Kúria azt — valószínűleg csak újabb törvényi rendezés hatása alatt — megváltoztatni nem fogja". Ezzel kapcsolatban a Magyar Jogi Szemle szerkesztősége azon a nézeten volt, hogy „jogegységi határozatnak kellene tisztáznia, hogy fenntartható-e a Kúria VII. tanácsának következetes gyakorlata és nem szabad nyugvóra juttatni a kérdést, amíg jogegységi döntés azt nem tisztázza". Az eltelt 4 év alatt az e kérdés körül zajló irodalmi vita elült, ellenben — amitől tartottunk, — szórványosan előfordul1 tak alsóbirósági Ítéletek, amelyek a Kúriának álláspontját nem osztották és ellentétes döntéseket hoztak csak azért, mert a Kúria Ítéletei őket formailag nem kötelezték. Az alsóbiróságoknak egyes ellentétes döntései most 4 év után aktualitást adtak a hivatkozott cikkben kifejtett gondolatoknak, amennyiben e kérdésben a közeljövőben a m. kir. Kúria jogegységi tanácsa fog dönteni. Csak örömmel lehet üdvözölni ezt a lépést, mert legfőbb ideje annak, hogy a kir. Kúria 7 év előtt meghozott P. VII. 2047/ 1930. sz. ítéletében kifejezésre jutott és azóta állandóan fenntartott jogelv az alsóbiróságokat kötelező hatállyal ruháztassék fel. Ez már annál is inkább szükséges, mert hiszen a kir. Kúriának álláspontja de lege lata teljesen megfelel az 1927 :X. t.-c. 9. §-ában foglalt rendelkezésnek, amiből önként folyik a m. kir. Kúria teljesen világos és félreértést nem tűrő ítéleti döntése, mel}szerint ugyanis ,,az első biztosítási időszakot követő időre járó díjak tekintetében a biztosítónak díjfizetésre vonatkozó felhívási kötelezettsége csak azokra az életbiztosítási szerződésekre vonatkozik, amelyeknél a szerződő fél a mindenkori esedékességekre külön-külön írásban kötelezte magát, mert az életbiztosítási szerződés kétoldalú szerződés és mert ha a törvény az egyik szerződő lelet a szerződésben vállalt kötelezettsége alól felmenti azzal, hogy a díjak perelhetőségét vele szemben megszünteti, nem tehető fel a törvényhozónak az a szándéka, hogy ugyanakkor a másik fél kötelezettségét fenntartva, az a kockázatot külön újabb megállapodás hiányában arra az időszakra is viselje, amelyre vonatkozó díjat a biztosított nem fizeti meg".