Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3. szám - Polgári Jogeset Lexikon [Könyvismertetés]

147 Amint erre már utaltunk, a büntetéskiszabásnál az enyhítő és súlyosító körülmények mérlegelésénél nem annyira tételes jogszabályok érvényesülnek, mint inkább a társadalom életfelfogása, a néplélek ígazságérzete, amelynek eddigi megnyilatkozásai útmutató a jövőre nézve. E megnyilatkozások megismerése szempontjából hézagpótló a szerzők munkája. Dr Hacker Ervin. ELŐADÁSOK. Benedek Sándor emlékezete a Magyar Dogászegyletben. A Magyar Jogászegylet folyó évi február 6-án dr. Osuald István, a Magyar Jogászegylet elnökének elnöklete alatt teljes ülést tartott, melynek tárgya dr. Nagy Dezső Bálint kir. közigazgatási bíró emlékbeszéde volt Benedek Sándor, a m. kir. közigazgatási bíróság másodelnöke és a Magyar Jogászegylet pénzügyi szakosztályának elnöke felett. Az előadó bevezetésképen rámutatott arra. hogy a Jogászegylet mily fontos hivatást tölt be azzal, hogy jogi életünk elhunyt nagyjainak emlékét emlékbeszédek tartásával és azok megjelentetésével megörökíti. Fontos ez a hivatás különösen azért, mert tudósok közül általában csak kevesen nyernek hozzájuk igazán méltó megörökítést. Benedek Sándor is tudós volt. Ahhoz, hogy az ő működését és működésének hatásait kellően fel tudjuk mérni és értékelni, tisztában kell lennünk a pénzügyi jogi tudomány nagy fontosságával és a gazdasági életre gyakorolt, alig felmérhető kihatásaival, nemkülönben azzal, hogy ennek a legfiatalabb tudományágnak a fejlődése csupán az utóbbi időkben vett lendületet. Ezt a lendületet a mult évszázad utolsó negyedében még hiába keresnők. Adórendszerünk elmaradt volt és különösen nem valósította meg a közteherviselés arányosságát. Pénzügyi jogi irodalomnak semmiféle megnyilvánulását nem találjuk az 1886. évig, amikor is a Magyar Közigazgatás hasábjain Benedek Sándor megindítja a pénzügyi rovatot. Rendületlen kitartással folytatta itt a pénzügyi jog müvelését és készítet le elő az 1909. évi nagy, modern Wekerle-féle adóreformot. Ennek az adóreformnak bírálatában széleskörű és eredményes működési fejteti ki a Magyar Közigazgatás hasábjain. Javaslatai igen nagy számban kerültek bele a végleges törvényszövegbe. Tizenhatévi bírói működése után 1913-ban a kultuszminisztérium politikai államtitkárává nevezték ki, ahonnan azonban már 10 hónap múlva visszakerült a közigazgatási bírósághoz, mint annak másodelnöke, amely állási egészen 1934-ig töltötte be. Nagyjelentőségű dolgozata „A pénzügyi közigazgatási bíráskodás szervezeti kérdései" címen írt tanulmánya, amely az Adóés Illetékügvi Szemlében folytatásokban, majd külön lenyomatként is megjelent.