Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - Új hitbizományi jogunk

MAGYARJOGI SZEMLE Szerkesztő: Dr. ANGYAL PÁL, egyetemi tanár. Felelős kiadó: BARANYAY LAJOS, vezérigazgató. Megjelenik havonként, július és augusztus hó kivételével. Szerkesztőség: Budapest, L, Karátsonyi-utca 9. Telefonszám: Aut. 538—83 Egyes szám ára a melléklapokkal 2*40 P. 6 szám ára az első félévre 12'— P. 3. szám Budapest, 1936. március hó. XVII. évfolyam. Új hitbizományi jogunk. Irta: Östör' József a Soproni Ügyv. Kamara elnöke, v. orszgy. képviselő. I. A kormány hitbizományi törvényjavaslatát a képviselőház teljesülése is letárgyalta, mintán az igazság- és földmívelésiigyi bizottsága azon már számos lényegbe vágó módosítást vitt keresztül. Nem valószínű, hogy a felsőházban még lényeges módosítások történjenek az annyira átdolgozott és jól megrágott szövegben, hiszen ennek néhány kitűnő politikus- és jogásztagját a megelőző tanácskozásokba a kormány már úgyis belevonta, így már szinte teljes egészében áll előttünk az új magyar hitbizományi jog. Sok érdekes eltérést tartalmaz nemcsak a jelenlegitől, hanem a külfölditől is. Már ezért is érdemes vele foglalkozni, teljesen eltekintve tárgyának fontosságától, amely belevág nemcsak földbirtokpolitikánk, hanem magánjogi rendszerünk legérdekesebb részleteibe. E helyen szinte kizárólag az utóbbi szempontból kívánok az új magyar hitbizományi joggal foglalkozni. A klasszikus jogászi tanokon nevelődött jogászt az első pillanatra meglepi a javaslat 1. §-a, amely kodifikálja annak célját: „A jelen törvény célja, hogy a családi hitbizományt olyan intézménnyé alakítsa át, amely a földbirtok helyes eloszlásához, a népesedés előmozdításához s a magasabb társadalompolitikai céloktól irányított nemzeti termeléshez fűződő egyetemes nemzeti érdekekkel összhangban van." Ez a célkodifikáció nem új jelenség legújabb törvényalkotásainkban, bármilyen különösnek is mutatkozik. Már a földbirtokrendezésről szóló 1920:XXXVI. t.-c. 1. §-a hasonlóan vezeti be ezt a törvényt. Az összeférhetetlenségről szóló törvényjavaslat, amelyet a megelőző országgyűlés • mindkét háza szinte teljesen letárgyalt — ugyanilyen módon, mindjárt az első szakaszba szövegezte bele a törvény célját. A célkodifikáció ellen felhangzott észrevételeket az igazságügyi kormányzat mindegyik esetben mellőzte. Rendkívüli időket jellemez a célkodifikáció, tipikus formáit találjuk meg a francia forradalomban hozott törvényeknél. Az új emberek új erőktől duzzadnak, ideálisták s azt hiszik, hogy amit papírra vetnek, az