Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - Élvezetjegy részvénybevonás részvénytörlesztés

79 gásokkal szemben, végeredményben az uralkodónak tekinthető felfogással egyezően, értékpapírban jelentkező hitelezői jognak minősítve azt. Méltatja az élvezetjegy, mint értékpapír elemeit és tüzetesen foglalkozik a névérték feltüntetés jelenőségével, valamint az élvezetjegy nyújtotta jogok érvényesülésének módozataival. Az eddig ismertetett statikus részben foglaltakban a szerző elejti azt az álláspontot, amely az élvezet jegy tulajdonosának és a közkereseti társaság csendes társának jogállása között von párhuzamot. Ezt az állásfoglalást három argumentumra alapítja: 1. nincs ellenőrzési és irányítási jog, 2. az élvezet jegy tulajdonosa nem járul hozzá a tőkéhez, 3. hiányoznak az ú. n. uralmi jogai. (17. 1.) Anélkül, hogy e fejtegetéseit kifogásolnám, meg kell említenem, hogy véleményem szerint a bonyolult jogi helyzetek megértéséhez általában nagymértékben hozzájárul, ha azokat sikerül valami egyszerűbb jelenségre visszavezetni, még akkor is, ha a hasonlóság nem is egészen pontos. Az élvezetjegynek a problémáját is egyszerűsíti, ha olyan rokon jogviszonyt keresünk, amely egyes kereskedő és egy harmadik személy között hasonló helyzetet mutat. Annak alig lehet akadálya, hogy pl. az egyes kereskedő a vállalat organizálása körül szerzett érdemeket csendestársi betét elismerésével honorálja, vagy a betéti társaság a kültagnak jutó nagy nyereségnek egy részét — természetesen a kültag hozzájárulásával — csendestársi betétté alakítsa át. Már Laband megfigyelte, hogy a társasági forma anélkül, hogy ez a visszaélés jelenségeit mutatná, sokféle jogviszonyt leplezhet és különösen áll ez a csendes társaság esetére. Irányítási jog a csendes társat sem illeti és az 1930 :V. t.-c. 115. §-a értelmében uralmi joga is alig állapítható meg. Az egyéni ellenőrzési jog hiányát is meg lehet magyarázni azzal, hogy a részvénytársaság amúgy is nyilvános számadásra kötelezett vállalat, hogy pedig az élvezetjegy tulajdonosa sem védtelen a részesedési jogainak kijátszásával szemben, azt a szerző is elismeri. A tőkemozgalmak körében betöltött szerep bemutatása során a szerző logikus rendben állítja következő eseteket: 1. a részvénytársaság normális élete; 2. az élvezet jegy bevonása meghatározott idő lejártával; 3. alaptőke változások. Ezután foglalkozik az élvezetjegy tulajdonosát érő jogsérelmek orvoslási eszközeivel. Az 1. pont tárgyalása során a szerző különbséget lát az élvezetjegy tulajdonosának jogállásában aszerint, hogy hozott-e valami áldozatot a társasági célok érdekében, vagy nem. (47. 1.) Nézetem szerint ez jogi szempontból nem a leghelyesebb kiindulási pont. Azzal, hogy a részvénytársaság élvezetjegy alakjában bizonyos jogot biztosít valakinek, a jog tartalma kérdésében közömbössé válik, hogy mi volt a juttatásának causája. Legfeljebb arról lehet szó, hogy ingyenes juttatás esetében logikus kisebb előnyö-