Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - Élvezetjegy részvénybevonás részvénytörlesztés

78 kötése is — ezzel fejezte be felszólalását a miniszter a kölcsönös bizalom jele, és a maga részéről a két nemzet egymás közötti viszonyában ezt rendkívül kedvező előjelnek tartja. Nem mulaszthatjuk el végül annak kiemelését, hogy a nemzetközi tárgyalások nehéz és kényes munkájában angol részről W. E. Beckett és Sir Georges Bonner, magyar részről pedig Walter Emil köv. titkár és dr. Szászy István, a nemzetközi jog egy. m. tanára, lapunk szerkesztőbizottságának tagja, az említett cikk írója vett részt. Nekik szólt a miniszter köszönete. Dr. Patakfavy-Groák László: Élvezetjegy, részvénybevonás, részvénytörlesztés. A budapesti kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetem hiteljogi szemináriumának kiadványa (2. sz.). Előszóval ellátta: Dr. Kuncz Ödön egyetemi nyilv. r. tanár. (X és 180 1.) A szerző művének első, lényegesebb része, amely az élvezetjegy problémáját fejtegeti, a részvényjognak egy olyan területére vezeti el az olvasót, amelyen a társasági belső viszonyok Laband által hangsúlyozott dispositiv jellegű szabályozása folytán olyan jogviszonyokkal találkozunk, amelyeket a törvény kifejezetten nem szabályoz. A tárgyválasztása annyival is inkább dicséretre méltó, mert olyan jelenséget igyekszik kielemezni, amelyről a német részvényjogi javaslat is azt állapította meg, hogy kialakulása még csak most van folyamatban és ennek folytán a törvényhozás megnyilatkozása a fejlődésére csak gátló hatással lehetne. Egy ilyen cseppfolyós anyagnak a tárgyalása nehéz feladat, különösen a szerint a mód szerint, amit a szerző választott, az élvezetjegy joganyagának elsősorban dogmatikus feldolgozására törekedve. Fejtegetései széleskörű irodalmi anyaggyűjtésen épülnek fel és az egybegyűjtött anyag teljes uralását bizonyítják. A szerző minden vonatkozásban értékes és teljes elismerést érdemlő igen fáradságos munkát végzett és külön érdeméül kell betudni, hogy a műve áttekintését is igyekszik praktikus tipográfiai eszközökkel megkönnyíteni. * A szerző az u. n. statikus részben kiindulási pontul az élvezetjegy financirozó eszköz jellegét választva, csakhamar rámutat arra, hogy az élvezetjegy nemcsak tőkeszerzésre, hanem arra is alkalmas, hogy az üzleti eredmény egy részét — az osztaléktól függetlenül — juttassa bizonyos személyeknek. Részletesen foglalkozik azután azokkal az okokkal, amelyek a részvénytársaságot az élvezetjegy eszközének igénybevételére indíthatják, minden esetre szólóan tipikusnak mondva, hogy az élvezetjegy a nyereségben és a likvidációs tömegben való részesedésre ad jogot, vagy e jogok egyikére van korlátozva. Ezután foglal a szerző állást az élvezetjegy lényegére vonatkozóan eddig megnyilatkozott felfoIRODALOM.