Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - A jogászképzés reformja Németországban

egy órában adandók elő. Nyilvánvaló tehát, hogy inkább a nemzeti szociálizmus iskolai nevelésének folytatását célozzák, mint tudományos oktatást. Az elméleti kollégiumok csoportosításának természetesen nincsen gyakorlati jelentősége. Az előadandó tárgyak közül többnek csak a neve új; így pl. a „német jog", a „bevezetés a jogtudományba" című kollégium helyébe lépett; a „nép és jog" a nálunk „politika" címen tanított „allgemeine Staatslehre" új elnevezése; az anyagi büntetőjognak nem éppen szerencsés átkeresztelése a „bűncselekmény és büntetés" cím; „jogvitá"-n a „perjog" értendő; az „idegen jog alkalmazása" című tárgy a „nemzetközi magánjog" fogalmát fedi. Közelebbről érint bennünket a római jognak „antik jogtörténet" címén, a történeti tárgyak közé felvétele és az ókori jogtörténet keretébe helyezése. Ezt a szemléletet csak helyeselni tudjuk, feltéve, hogy a római jog — a germanista szellem szélsőséges kultusza ellenére is — világtörténeti jelentőségének megfelelő méltatást fog nyerni. A római jog tanulásának a jogi stúdium végére helyezését nálunk is sokan követelték már és a német tanulmányi reform most megvalósította, bár ennek a reformnak az értéke különösen problematikus Németországban, amelynek joga igen erősen a római jog recepciójának hatása alatt áll. Nem áll összhangban ez a reform a római jog történeti felfogásával sem. Az „antik jogtörténetinek a tanulmányok végére helyezése következtében ugyanis a joghallgató jogtörténeti tanulmányait a fejlődés derekán kezdi meg. Az irányadó szempont azonban Németországban az volt, hogy a joghallgató a római jog tanulása előtt, előbb nemzeti jogával és nemzeti jogtörténetével ismerkedjék meg és így feltétlenül a germán jog szellemének hatása alá kerüljön. A tanulmányi rend legnevezetesebb újítása a civiljogi tudományágak gyökeres átrendezése. Mikép a tanulmányi rend, a kontinentális jogfejlődés újabb irányának megfelelően mellőzi a közjog és magánjog szembeállítását — a harmadik birodalom jogrendszere különös nyomatékkal hangsúlyozza, hogy minden jog „ad salus rei publicae spectat" — azonképen feladja a magánjog körén belül a jogszabályok szerkezetén nyugvó dologi jog — kötelmi jog felosztást és ezzel együtt az egész hagyományos rendszert. Ugyancsak megszünteti az általános magánjog és a kereskedelmi jog éles szétkülönítését is. A magánjog tanításának új rendszere intézményi rendszer. A jószágok természetén nyugszik az ingatlan javak, ingó javak, értékpapírok és szellemi javak jogának egy-egy önálló fejezetbe foglalása. Az ingatlanokra vonatkozó dologi és kötelmi szabályokat a „föld" elnevezésű kollégium tárgyalja. Az ingókra vonatkozó dologi és kötelmi szabályokat „áru és pénz" cím alatt kell ismertetni — és pedig úgy a magánjog általános szabályait, mint a kereskedelmi jog idevágó rendelkezéseit is. Az „értékpapírok" általános tanaihoz közvetlenül kapcsolódik a váltó- és a csekkjog. „Szellemi alkotás" címén egy kollégiumba kerül a szerzői jog, szabadalmi jog és kiadói jog. Önálló elő-