Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - A jogászképzés reformja Németországban

65 adást szentel az új tanulmányi rend a társasági jognak, amelynek keretében a magánjogi egyesületen és társaságon kívül a kereskedelmi társaságok joga is elhelyezést nyer. A magánjog általános tanai, a kötelmi jog általános része, továbbá az ügyvitel, az alaptalan gazdagodás és a deliktuális felelősség szabályai a „szerződés és jogtalanság" című előadásban kerülnek tárgyalás alá, míg a kereskedelmi jognak az általános civiljogi kollégiumokban nem tárgyalt része, ú. m. különösen a kereskedőkre, kereskedelmi könyvekre, cégre, kereskedelmi meghatalmazottakra vonatkozó szabályok, a tisztességtelen verseny és védjegyjog — az ipartörvény alapvető rendelkezéseivel együtt — a „kereskedelem és ipar" címén ismertetendők. A tágabb értelemben vett kereskedelmi jog egyrésze esetleg egy más előadásba is utalható, miután a tanulmányi rend — mint láttuk — az alapvető hivatási ágakat is tagozási alapul veszi és ennek keretében külön elődást szentel a „vállalkozó" jogának, bár ennek a „munkás" jogával egybefoglalását is ajánlja. A „vállalkozó" és a „munkás" jogviszonyainak egybefoglalása esetében tulajdonképen a német egyetemek javarészének tanrendjében eddig is felvett „Arbeitsund Wirtschaftsrecht" című kollégium maradna meg új cím alatt. A harmadik hivatástagozaton nyugvó előadás, a „földmíves" joga csak kisebb részében magánjogi jellegű; ennek tárgya ugyanis a mi vitézi telkünkhöz hasonló, de sokkal szélesebb keretben bevezetett „Erbhof" intézményén felül a „Reichnahrstand", vagyis a gazdák birodalmi szervezetének joga. Változáson megy át a családi és örökösödési jog tárgykörének beosztása is, amennyiben a „család" címén a személyjog és a családi köteléki jog kerül tárgyalás alá — ez az élőadás az első szemeszterbelieknek van szánva! — míg a családi vagyonjog, az örökösödési joggal kerül közös előadásba „Familienerbe" címen. A magánjog funkcionális szemléletét és átrendszerezését Németországban már régóta követelték — bár távolról sem mindig nacionálista vagy éppen nacionálszociálista körökből. A „szabadjogi" illetőleg „szociáljogi" iskola, az „érdekvédelmi jogtudomány" hívei és különösen a világháború után előtérbe lépő „gazdaságjogászok" több-kevesebb eréllyel mind küzdöttek a pandecta rendszer merev kategorizálása ellen. A harmadik birodalom tanulmányi rendjének magánjogi rendszere tehát alapgondolatában nem újság a német jogtudomány számára — ellenben forradalmi vívmány annak a tanulmányi rend keretében való megvalósítása. Kézenfekvő, hogy az átrendezés az egyetemi professzorokat rendkívül nehéz feladat elé állítja. Kisebb nehézséget okoz a kereskedelmi jog és az általános magánjog egybeolvasztása, miután a német egyetemeken eddig is a kereskedelmi jogászok magánjogot is adtak elő és a magánjogászok nagy része tartott kereskedelmi jogi előadásokat is. Az egyes tárgyak azonban az új rendszerben még erősebben keresztezik egymást, mint az eddigi elrendezés szerint s így igen súlyos probléma az anyagot az új rendszerben úgy elrendezni, hogy minél kevesebb legyen az ismétlés és lehetőleg semmi sem maradjon ki.