Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A hűtlen elhagyás, mint a H. T. 80 par a, pontja alá vont bontóok

5 A tanulság pedig mindezekből az, hogy egy kissé óvatosabban és lassabban kezeljék a járásbíróságok a büntető parancs kibocsátását. Vagyis a Te. 121. §-át ne tekintsék úgy, hogy ennek az alapján nekik bármikor s bárminő feljelentésre joguk és kötelességük a büntető parancs kibocsátása, mihelyt elégnek vélik a pénzbüntetés alkalmazását. A Bp. 532. §-a ugyan hatályon kívül van helyezve, de életben maradtak az 533—535. §-ai, melyeknek helyes szem előtt tartása világossá teheti a járásbírák előtt, hogy csak teljesen tiszta világos tényállás esetén, amit a megfelelően felszerelt feljelentés igazolni látszik, és a terhelt személye felőli tájékozódás után lehet igénybe venniök ezt a leggyorsabb elintézési módot, amikor a terhelt előreláthatóan tudomásul veszi a parancsot és teljesíteni fogja azt. Tehát kissé — lassabban a büntető paranccsal! A hűtlen elhagyás, mint a H. T. 80. § a) pontja alá vont bontóok.*) Irta: dr. Tóth György kir. kúriai bíró. A H. T. életbe léptekor (1895. X. 1.) a hűtlen elhagyást a bírói gyakorlat kizárólag a H. T. 77. § a) pontja alá eső bontóokként bírálta el. A házassági jog egyik kiváló művelője: Raffay Ferenc Magánjogában 1906-ban úgy számol be e kérdésről, hogy: a H. T. 77. § és 80. § a) pontjának egymáshoz való viszonyában sokáig ingadozott a bírói gyakorlat és hosszú irodalmi vita folyt e kérdés megfejtése körül. Irt erről az U. L. 1899. 21. és 1901. 32. számában is. (Megállapíthatom, hogy a bírói gyakorlat különböző indokolások eredményében azt az álláspontot foglalta el, hogy: a hűtlen elhagyás a H. T. 80. § a) pontja alapján indítható bontóperben is érvényesíthető bontóok! x) Én úgy nézem, hogy ez a gyakorlat töretlennek mondható egészen addig, amikor a Kúria a H. T. 80. § utolsó bekezdése értelmében a feldultság hiánya okából a kereseteket kezdette elutasítani. Ekkor merült föl, hogy ha a hűtlen elhagyás absolut felbontó ok, akkor a H. T. 80. § esetében a feldultság nem lehet csak viszonylagos. És itt az indokolásban megint a keresés: az • indokolási forma keresése jelentkezik. Nem térek ki a részletekre, csak reá utalok, hogy a M. J. Szemle 1929. évi 2. számában azt az álláspontot képviseltem, hogy a H. T. egész rendszere és szigorú csiszoltsága kizárja, hogy a hűtlen elhagyás a H. T. 80. §-a alá vonható bontó okként ér*) L. a Magánjog Tárának jelen számában 1. sz. alatt közölt jegyzetet. x) A kézikönyveken kívül lásd az irodalmat Szladits—Újlaki összeállításában.