Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Lassabban a büntető paranccsal!

4 jelentett személyek erkölcsi és vagyoni bizonyítványának a beszerzéséről mindjárt az eljárás elején mindig gondoskodjanak. Mindezek a közismert tények eléggé igazolják talán azt a véleményemet, hogy a Te. 121. g-át törvényhozásilag sürgősen revideálni kell. Errare humánum est. A Te. kétségtelenül helyes indokból és okos gyakorlati érzékkel karolta fel a büntető parancs intézményét, melynek szélesebb keretben való megengedésével a járásbíróságok elé kerülő apró bűnügyek tízezreit lehet a terhelt minden zaklatása nélkül, az általa is érzett vétkessége miatt — ennek hivatalos kimondása nélkül — megfelelő pénzbüntetés kiszabásával — minden idézés és tárgyalás nélkül, igazán sommás úton elintézni. Az esetek nagy részében a terhelt maga is örül, hogy a pénzbüntetés beküldésével megszabadul a büntető eljárás kellemetlenségeitől. Amennyire helyes volt azért a Te. 121. §-ának a kiindulási pontja, annyira nem vált be a Bp. 532. §-ában előírt törvényes előfeltételek teljes eltörlése, a büntető parancs kiadásának minden nyakló nélküli megengedése. A helyes középutat itt is meg kell tartani. Vagyis a Te. 121. §-ának mai szövegét helyettesítő új szakaszban elő kell írni, hogy a feljelentés megfelelő bizonyítékokkal valószínűsítse a feljelentett cselekménynek a terhelt által történt elkövetését s annak bűnösségét. A járásbíróságra pedig kötelezővé kell tenni, hogy a büntető parancs kibocsátása előtt igyekezzen meggyőződést szerezni a feljelentés alaposságáról, evégből szerezze be az illető egyén erkölcsi és vagyoni bizonyítványát. Az egyszerűsítés és a gyorsítás mai jelszavainak égisze alatt nem tartanám azt se képtelenségnek, ha a törvény kifejezetten felhatalmazná a járásbíróságot, hogy amennyiben a büntető parancs kibocsátása után, de még a pénzbüntetés lefizetésére nyitva álló 15 nap eltelte előtt derül ki, hogy a büntető parancs kibocsátásának nem volt helye, a járásbiró maga hatályon kívül helyezhesse a büntető parancsot és az ügyet akár tárgyalásra tűzhesse ki, akár az illetékes hatósághoz tehesse át. Ezzel megkímélnők a felső bíróságot s magát a terheltet is egy felesleges közbülső perszaktól. Sajnos, már hozzá szokhattunk, hogy közóhajt képező s igen egyszerűen megoldható kérdéseket is évtizedekbe kerül, míg a törvényhozás megszívlel és belemegy egy-egy hibás törvényszakasz reparálásába. Számítva tehát erre az eshetőségre, a kir. Kúria büntető jogegységi tanácsára hárult a kötelesség, hogy a fennálló törvények alapján a megállapított törvénysértések kiküszöbölése érdekében a lehetőségeket megtalálja. Ez a gondolat vezette a kir. Kúria jogegységi tanácsát, mikor a törvényszéki hatáskörbe tartozó bűnügyben az elnézésből vagy tévedésből kibocsátott büntető parancsot megsemmisítette és az ügyet törvényszerű eljárás végett az illetékes kir. törvényszék elé utat sította. (Bjt. LXXXVI. 17. Zöldy Miklós helyes megbeszélésével.)