Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Részben önokozta kár a tárgyi felelősség körében

47 Az első kiadás óta eltelt öt esztendő óta illetékjogunk — a fent vázolt rendszer keretében — lényeges változásokon ment át. Ezek között a leglényegesebb mindjárt a megjelenés után 1931-ben következett be az 5100/1931. P. M. sz. rendelet kiadásával. 1932-ben, január 1-én pedig életbelépett a néhány bűnvádi eljárásban lerovandó illetékekről szóló 7400/1931. P. M. sz. rendelet. Elkerülhetetlennek érezték ezért a szerzők, hogy munkájukat a változásoknak megfelelően átdolgozzák és különösen az újabb joggyakorlattal kiegészítsék. Ezért a nagy munkáért az agilis szerzőknek minden jogász hálás lehet. ndb. Dr. Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. (Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. t.-c. magyarázata.) Függelékül: a kapcsolatos rendeletek. A szerző saját kiadása. 1936. A szerző, miként előszavában is mondja, legújabb versenyjogi kommentárjában függetlenítette magát a legutóbb az 1932. esztendőben megjelent korábbi könyve rendszerétől, amennyiben e kommentárjában a magánjogi részt élesen különválasztotta a büntetőjogi résztől és a versenytörvény rendelkezéseinek komemntálásánál a számbajövő birói döntéseket nem az egyes szakaszok után elkülönítve, hanem a kommentárba beszőve mutatja be. A mű súlypontja a magánjogi részen van, amelyhez — magában a szövegben és pedig a Tvt. 1. g-ának ismételt közlése után — a szerző Callmann közismert német versenyjogi kommentárja mintájára külön tartalomjegyzéket is ad. A vonatkozó magyar jogygakorlat rendszeres és megbízható ismertetése mellett a szerző — főleg Callmann, Baumbach és Rosenthal versenyjogi kommentárjai nyomán — a német joggyakorlatra és a német felfogásra is erősen tekintettel van, ami jogösszehasonlító szempontból inkább tudományos munkában helyén is való volna, ha a német jogfejlődés mellett egyéb nemzetek versenyjogának ismertetésére is kiterjeszkedne, így azonban aggályos, mert jogygakorlatunkat fejlődésében az összehasonlító jogi szemléletből és a magyar jogászi szellem kincseiből való merítés helyett a német jogfejlődés felesleges tiszteletére és követésére csábítja. E megjegyzésünk vonatkozik a Reichsgericht döntéseinek, valamint az említett három német versenyjogi kommentárnak a könyvben észlelhető túlzott kultuszára is. Mindez azonban természetesen nem csökkenti a könyv értékét, mert azt a legjobb magyar törvénykommentárnak és jogesettárnak kell elismernünk, amely úgy a gyakorlati jogászok részére, mint a gyakorlat nyersanyagán továbbépítő elméleti kutatók részére nélkülözhetetlen standardmunka. (K. F.) ELŐADÁSOK. A Magyar Jogászegylet 1935. november 9-én tartott teljes ülése keretében rendezett Grosschmid-ünnepen 0svaid István elnöki megnyitójában ismertette azt a hozzájuttatott memorandumot, amely megindítója volt Grosschmid tanítványai és tisztelői által a magyar magánjognak a Mester szellemében való továbbfejlesztésére rendezett mozgalomnak. A magyar jogászság a nagy