Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Részben önokozta kár a tárgyi felelősség körében

32 nál is. így a törvényhozási felhatalmazás alapján kibocsátott 10.270/1922. M. E. számú rendelet 19. §-a a légi járómű üze­ménél másokra háramló kár esetében csak a károsult kizáróla­gos önhibáját tekinti feltétlenül mentesítő oknak, a vis majort nem. Míg u. i. a casus és vis major csak megszakítják a káro­sító oldalán az okozatiságot, de ebbe a folyamatba maga a ká­rosult nem kapcsolódik bele, az önhiba a károsult oldalán pozi­tive megvalósítja az okozást. Kifejezésre jut benne az a gondolat is, hogy elsősorban mindenki saját maga hivatott érdekeinek védelmére. Grosschmid ezt a tételt nemcsak az okozatisági elv kiága­zásának, hanem a „kártérítés önálló igazságának" is tekinti. Mélyenszántó fejtegetései nyomán az önhibát külön jogalapnak szokták feltüntetni, mert Grosschmid azt többhelyütt contra­causának nevezi, úgy hogy ezek szerint különböző jogalapok találkoznának és összeütközésük közben paralizálnák egymást. Voltaképen azonban Grosschmid csak a kérdés egyik oldalának éles megvilágítására használta ezt a formulát, míg a kérdés má­sik oldalát egyelőre félhomályban hagyva arra csak később tér vissza, midőn alább az ő utolérhetetlenül plasztikus nyelvén az önhibát kisodró causának, még helyesebben más kárveszély­viselési körbe besodró tényezőnek nevezi. Ezék szerint az ön­hiba a szembenálló fél felelősségi alapjának elvonása, illetve lerontása, de nem felelősségi alap a károsult szempontjából és így voltakép nem is felelősségi alapok találkozása. Hogy ez Grosschmid tanításának valódi értelme, az kitűnik a következő fejtegetéseiből is. „Tárgytalan a tétel — írja — midőn a káro­sult egyedül csak maga az dka az ő kárának. Hogy ilyenkor nincs helye kártérítésnek, ez nem annyira jogtétel, mint darabja annak az igazságnak, hogy felelősségi alap (a kár-ok tényével való pozitív láncolat) nélkül nincs kártérítés. Az önhiba nem kártérítési alap senki másra nézve. Párja annak, hogy casus a nemine praestatur, casus nocet dominó . . . Kárnak kár az is, amiért nem felel senki." De ami áll e részben a kizárólagos ön­hibára, áll a részbeni önhibára is, mint „felelősségi alapra", a különbség csak annyi, hogy amabban egészen, emebben részben sodorja ki a káreseményt a szembenálló fél felelősségi köréből. De hogy Grosschmid az önhibát csak képletesen tekinti fele­lősségi alapnak, kitűnik a következőkből is. „Az önhiba ekként — írja — mintegy bennható (önfelelősségi) kártérítési alap, amely mint ilyen, összeütközésbe kerül az idegen felelősségi alappal, azt esetleg funkciójában meggátolja, paralizálja, ab­szorbeálja. Teszi ezt mint véle összeférhetetlen és mint végsőbb nálánál. Összeférhetetlen jelesül annyiból, mert az, hogy valaki maga viselje a kárát és azt meg is térítsék neki, egyik a mási­kat kizárja. Végsőbb nyilván a jogeszme ama diktátumánál fogva, hogy ki-ki maga lévén a saját érdekkörének a leghiva-

Next

/
Oldalképek
Tartalom