Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Részben önokozta kár a tárgyi felelősség körében

33 tottabb őre, ezért igazság, hogy az önhibájából származott kár reá magára háruljon vissza. Az önhiba ép ezért elvileg más számot tesz a kártérítési alappal szemben, mint a véletlennek vagy harmadik személy hibájának hozzájárulása az okozáshoz. Ezek legfeljebb az okláncolat megszakítóiként annak hiányát teszik világossá, holott az önhiba mint contra-oausa magát a felelősségi alapot fojtja el." ,,Az önhiba heterogén valami a károsítástól, szemközt áll vele és nem mellette. Az önhibás károsult nem felese a másiknak a hibában, hanem egyszerűen saját magának megrontója." ,,Végső mivoltában ekként e jelenségkör: nem hibáknak, mint ilyeneknek, hanem viselendő kárveszélyeknek, mint be- és illetőleg kikapcsoló koefficienseknek a konkursusa." Az önhiba ezek szerint csak átvitt értelemben felelősségi alap és saját szavatossága a kártokozó károsultnak. Ezek az okok állapítják meg az önhiba mentesítő jellegét és nem az, hogy a vétkességi és tárgyi felelősség konkurrálása esetén az előbbi megelőzi az utóbbit, mint ezt Dezső állítja,11) mert mint ő maga is kifejti, az önhiba épen nem azonos a vétkességgel. Viszont nem alkalmazható az önhiba eseteire még analógiaképen sem a jogellenes cselekménybe való beleegyezés fictiója, amely csak a vétíkes károkozóval szembeni viszonyban jöhet szóba és amely csak járulékos magatartás a károsító tényével szemben, míg az önhiba magát a kárt egészben vagy részben előidéző cselekvés vagy mulasztás. Ettől el is tekintve a volenti non fit iniuria elve csak akkor volna alkalmazható, ha a károsult tudja és akarja a kárt, ami az önhibának nem feltétlen eleme. De a sértett beleegyezése nem is mindig szünteti meg a jogellenességet, így ha az a törvénybe, jóerkölcsökbe ütközik, vagy cselekvőképtelen személytől származik, pl. senki sem mondhat le előre személyének épségéről, a volenti non fit iniuria elve tehát nemcsak azokkal szemben hatálytalan, akik függő helyzetben vannak.12) A felelősségoldó hatás azonban elvileg csak a kizárólagos önhiba esetén áll be és fokozottan áll ez a tárgyi felelősség körében, mert kizárólagos önhiba fennforgása esetén nemcsak hiányzik a tárgyi felelősséggel tartozó személy oldalán az okozás és teljesen hiányzik ennélfogva a felelősség egyik alapja is, hanem teljesen a károsult részéről következik be, miért is a kizárólagos önhibára a dolog természeténél fogva tárgytalanok a kármegosztás szabályai, a kizárólagos önhiba a káreseményt teljesen kisodorja a kártérítési felelősség, köréből, a kárigény meg sem születik, így nem lehet szó annak mérsékléséről sem. n) Dezső Gyula: Az objektív kártérítés. Budapest, 1917. 139. oldal. 12) L. még a M. T. J. 1716. §. 2. bekezdésének kritikáját is. Almási: Magyar Jogi Szemle, 1929. évfolyam 16. old.