Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Részben önokozta kár a tárgyi felelősség körében

31 fel és a 254. §. alá vonta a minden vétkesség nélküli okozást is. A német birói gyakorlat tehát a látszólag különnemű tényezr ket az által teszi kompenzálhatóvá, hogy azokat, mint okozati tényezőket hasonlítja egymáshoz, [gy szemben állhat a vétkesség vétkességgel, a vétkesség vétlen felelősséggel és a vétlen felelősség vétlen felelősséggel és mindeme kategóriákon belül az öszszes változatok előfordulhatnak. így találkozhatnak a vasút, autó, állattartó, stb. felelőssége, sőt a vétőképtelen és beszámíthatatlan személveknek a 829. §. alapján való felelőssége is.9) A német joggyakorlattal szemben a mi birói gvakoiiíüunk a tárgyi felelősség terén a károsult közreműködő önhibájának sem felelősségoldó, sem pedig felelősségcsökkentő hatást nem tulajdonított és így a tárgyi fe^lősség területén kármegosztásnak helye nem lehetett. Birói gyakorlatunknak a tárgyi és a vétkességi felelősség köreinek ily különtartására való törekvése a tárgyi felelősség eszméjének kiépítése alatt hasznos leheteti, azonban hovatovább fenntartható nem volt. A 70. sz. döntvény a tárgyi és a vétkességi felelősség között e tekintetben emelt elválasztó l'a'at lebontja és a tárgyi felelősség eseteiben is az általános kártérítési szabályok alkalmazás 1 rendeli, ha a károsult a kár keletkezésében csak közrehatott is. A döntvény indokolása elég lakonikus. Mindössze a jogérzetre, valamint a méltányos kárrendezés szempontjaira hivatkozik és annak alapján állapítja meg köte^ző erejű törvénymagyarázattal az 1874. évi XVIII. t.-c. helyes értelmét most már akként, hogy ha a törvény nem is szól a kármegosztásról, vagy hasonló intézkedésekről, de azt nem is zárja ki, minél fogva ha a kár keletkezésére a károsult is közrehatott, a biró az eset körülményeinek figyelembevételével — különös tekintettel a fVek vétkességére és arra, hogy a kárt túlnyomóan az egvik vagy másik fél okozta — határozza meg, van e és mennyiben van helye kártérítésnek. II. Vegyük vizsgálat alá a saját hiba, vagy önhiba fogalmát közelebbről.10) Az önhiba a legrégibb és legerősebb mentesítő ok a kártérítési jog egész területén. Quod quis ex culpa sua damnum sentit, non intelligitur damnum sentire. Mint Grosschmid kifejti, feltétlenebb még a casusnál és hozzátehetjük, még a vis major9, Ehrenzweig szerint az osztrák jogban a polgári törvénykönyv 1.304. §-a két tárgyi felelősség találkozása esetén nem alkalmazható. (System des öst. alig. Privatrechts. Wien, 1920. II. kötet 58. old.) :<M Lásd e tárgyban különösen Grosschmid: Fejezetek kötelmi jogunk köréből, 2. kiadás, Budapest, 1901., 744. és köv. oldalak és Glossza Grosschmid Béni: Fejezetek stb. című művéhez. Budapest, 1932. I. kötet, utóbbiban különösen dr. Frigyes Béla tanulmányát.