Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Részben önokozta kár a tárgyi felelősség körében

30 hogy kinek a hibája volt döntő a bekövetkezett kárban, akkor a károsult igénve nem vezethet sikerre, mert nem tudta bebi­zonyítani a másik fél vétkességét. Tehát minden esetben vagy teljes kárigénye van a károsultnak, vagv nincs semmiféle kár­igénye, kármegosztásnak helye nincs.7 Tanulságos már most épen a tárgyi felelősség szempontjá­ból e kérdésben egy a miénkhez közeleső jogrendszer állás­pontját figyelembe venni. A német birói gyakorlat más utat követett, mint a mi korábbi gyakorlatunk, mert a Reiohshaft­pflichgesetz 1. §-ában szabályozott vasúti felelősség körében is alkalmazta a kompenzációt, illetve a német polgári törvény­könyv életbelépése óta annak 254. §-át. Ez az alkalmazás ugyan nem ment simán, annál kevésbbé, mert a német polgári tör­vénykönyv életbeléptetéséről szóló törvény 42. §-a szerint a né­met polgári törvénykönyv a Reichshaftpflichtgesetz határozmá­nyait csak az ott felsorolt mértékben érinti, a 254. §. pedig külön megemlítve nincs. Az elméletben és gyakorlatban egy ideig egyaránt vitás volt ez a kérdés, így pl. Eger szerint8) a német polgári törvénykönyv 254. §-a ebben a vonatkozásban csak annyiban alkalmazható, amennyiben a felek magatartását szem­beállítva, a túlnyomó okozás elve alapján kell eldönteni azt, hogy van-e a károsultnak kárigénye, vagy sem, igenleges eset­ben azonban kármegosztásnak helye nincs, vagyis a közremű­ködő önhiba Eger szerint esetleg mentesítheti a vaspálya-válla­latot a tárgyi felelősség alól, de nem csökkentheti annak mér­tékét. Utóbb azonban az elméletben és a gyakorlatban egyértel­műség az az álláspont érvényesült, hogy a Reichshaftpflichtge­setz 1. §-a esetében is teljes terjedelmében alkalmazandó a né­met polgári törvénykönyv 254. §-a, tehát annak alapján kár­megosztásnak is van helye. Ezt az álláspontot későbbi tételes törvények kifejezetten átvették, így az 1909. évi május 3-i né metbirodalmi automobil törvény 9. §-a és az 1922. évi augusz­tus 1-i német légiforgalmi törvény 20. §-a, melyek a Bgb'. 254. §-ának alkalmazását kifejezetten előírják. Ennélfogva a német jogban a tárgyi felelősség egész területén a kárigény és a kár­térítés terjedelme a károsult önhibája esetén a körülményektől és -különösen attól függ, hogy túlnyomóan melyik fél okozta a kárt. Bár a német polgári törvénykönyv 254. §-a kifejezetten a károsult közreműködő vétkességéről és nem önhibáról szól, a gyakorlat ezt nem vétkességi, hanem okozási értelemben fogta 7) Az angol jogban ez a szabály a kártérítés egész területén, kivéve a tengeri jogot, ahol az Admiralty biróság gyakorlatában a kármegosztás elve az irányadó és pedig az 1911. évi Maritime Conventions Act óta annak részletes szabályai szerint. Lásd bővebben a Contributory negligence taná­ról Pollock: The law of torts. London 1929. 47-1. és következő oldalak. *) Georg Eger: Das Reichshaítpf lichtgesetz. Hannover, 1900. 161. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom