Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Részben önokozta kár a tárgyi felelősség körében

29 bályt, hogy a feleletmentesség csak akkor áll be, ha a kár kizárólag a károsult saját hibájából következett be.6) Joggyakorlatunk tehát az önhiba mentesítő vagy felelősségenyhítő jellege tekintetében a tárgyi és vétkességi felelősség körei közt éles határvonalat vont, mert a vétkesség miatti felelősség rendszerében az osztrák polgári törvénykönyv 1304. §-a nyomán vétkességek konkurrálása esetén a vétkesség arányában való kármegosztásnak, ha pedig az arány meg nem állapítható, kárfelezésnek van helye. Ez a birói gyakorlat ama meggondoláson alapult, hogy a tárgyi felelősség és a vétkességi felelősség tényállásai és jogalapjai teljesen különállóak és ezért egymással nem is kompenzálhatok, minthogy kompenzálni csak egynemű fogalmakat, tehát például két oldalon szembenálló vétkességet lehet. A szembenálló felek vétkességének, illetve hibájának értékelése szempontjából az egyes jogrendszerek eléggé eltérőek, így pl.: 1. az osztrák jog szabálya szerint (Optk. 1304. §.) a kár vétekarányos megosztást nyer, ha pedig az arány meg nem állapítható, a kár megfelezendő. 2. A német polgári törvénykönyv 254. §-a szerint a kártérítési felelősség és annak terjedelme a körülményektől és különösen attól függ, hogy a kárt túlnyomóan melyik fél okozta. 3. A svájci kötelmi jog 44. cikke szerint ha a károsult a károsító cselekménybe beleegyezett, vagy a károsultnak felróható körülmények a kár keletkezésére vagy súlyosbodására közrehatottak, vagy a kártérítésre kötelezettnek helyzetét egyébként megnehezítették, a biró a kártérítésre kötelezett felelősségét mérsékelheti, vagy őt a kártérítési kötelezettség alól egészen mentesítheti is. 4. Az angol jog szabálya szerint, mely a contributory negligence tanában nyer kifejtést, a kár közvetlen okát (proxima causa) kell kutatni. Ha tehát a sértett kikerülhette, illetve megszakíthatta volna a tőle várható gondos magatartással a másik fél gondatlansága által megindított károsító folyamatot, de ezt elmulasztotta, nem követelhet kártérítést. De megfordítva, ha a károsult gondatlan magatartása közre is hatott a kár keletkezésében, de a másik fél rendes gondossággal kikerülhette volna a károsítást, az utóbbi mégis felelős és nem hivatkozhat a károsult gondatlanságára, illetve hibájára. Ez a konstrukció tehát a károsító esemény elhatározó pillanatára helyezi a fősúlyt és azt kutatja, hogy rendes gondossággal melyik fél kerülhette volna el utoljára a károsítást. Ha pedig nem állapítható meg, 6) Ezzel az elvi éllel kimondott és a gyakorlatban következelesrn alkalmazott szabállyal szemben az 549. számú elvi határozat iiulokorósábdn elcsúszott „túlnyomó hiba" megemlítése jelentőséggel nem bírt.