Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - A bérleti és haszonbérleti jog Magánjogi Törvénykönyvünk javaslatában és a külföldi jogalkotásokban

241 Ez a rendelkezés, nemkülönben az 571. §-nak a bérlő kártérítési igényét megállapító rendelkezése azonban mégiscsak viszszavezetik a bérletet a tiszta kötelmi jogba s ahhoz a végső következtetéshez vezetnek, hogy a bérlet nem védi a bérlőt harmadik személyek támadásával szemben. Egyébként ugyanis nem kártérítési, hanem in rem actiót kellene adni a bérlőnek az 571. §. esetében, s nem volna szükség az 577. §-ban arról gondoskodni, mi történjék, ha bérlőtől a dolog használatát más személyek, később szerzett, de nyilván dologi joguk alapján elvonják. Ezért mondja Burchard (id. m. 140. old.), hogy: ,,Miete knüpft nur persönliche Rechte, wirkt aber nicht dinglich, trotzt §§ 571. u. f.", amiből mégis csak az kell, hogy következzék, s ez az elmélet és gyakorlat általánosabb állásfoglalása, hogy: „Kauf bricht Miete" s legfeljebb kártérítési igényt ad. Említésre méltó még, hogy haszonbérlőt is zálogjog illeti meg azokra az ingókra, melyeket a haszonbérbeadótól az ingatlannal együtt leltár mellett vett haszonbérbe és tart birtokban, ezen ingó felszerelési tárgyakkal kapcsolatos követelései fejében. (562. §.) II. Sok tekintetben más alapon épült fel és át van szőve dologi jogi elemekkel a francia bérleti jog, ami természetes következménye annak is, hogy a Code civil-ben a dologi-kötelmi jog-féle felosztás fel nem található, legalább is nem abban a formában s avval az éles elhatárolással, mint a tiszta római jogi rendszer szerint felépült jogokban. A bérletről szóló VIII. cím (Du contrat de louage) külön fejezetekben ugyan, de együtt tárgyalja a bérletre vonatkozó általános rendelkezéseket, a dolgok bérletére, a munka és műbérletre (locatio-conductio operarum et operis; louage d'ouvrage et d'industrie), végül utolsó negyedik fejezetében az állatállomány bérletére vonatkozó rendelkezéseket. A Code civilnek az időközben hozott újabb törvényeket is magában foglaló s az egész hatályos magánjogot egységes szerkezetbe összefoglaló összeállítása a dolgok bérletére vonatkozó rendelkezések között ismerteti az 1902. évi június 25-iki törvényben szabályozott örökbérletet is. (Dalloz, Code Civil. Paris, 1933.) Már pedig az örökbérlet jelzálogjoggal is megterhelhető dologi jogot biztosít. Confére ... un droit réel, susceptible d'hypothéque. (Id. törvény 1. §-a.) Míg tehát egyik oldalról a törvényhozó kimondja, hogy az örökbérlet dologi jog, s ezt a magánjognak egyik talán legelfogadottabb összeállítása is a bérlettel együtt tárgyalja, addig a másik oldalról nincs egyáltalán határozott állásfoglalás abban a kérdésben, vájjon a bérlet maga dologi vagy kötelmi jogokat biztosít-e a bérlőnek. Ezt a kérdést csupán a bérletet szabályozó rendelkezések vizsgálata után lehet esetleg eldönteni.