Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - A bérleti és haszonbérleti jog Magánjogi Törvénykönyvünk javaslatában és a külföldi jogalkotásokban

239 A bérleti és haszonbérleti jog Magánjogi Törvénykönyvünk javaslatában és a külföldi jogalkotásokban. Irta: dr Jablonkay Géza. székesfővárosi tiszti alügyész. Jeanne Xavier, a liégei belga állami egyetem tanára a Magyar Jogászegylet Gazdaságjogi Intézetének 1933. évi március hó 27. napjára összehívott ülésén megtartott előadásában kifejtette, hogy „ . . . a jognak összehasonlító tanulmányozása, a külföldi jog vizsgálata . . . lehetővé fogja tenni, hogy a nemzeti jog tökéletesebb és mélyebb megértéséhez juthassunk el, ... a nemzeti jog körvonalait jobban megértsük, nemkülönben értékét és horderejét vizsgálhassuk . . . emellett a külföldi állampolgárnak szociális helyzetét és faji törekvéseit is inkább megértsük . . ." Valóban, saját jogrendszerünknek, jogintézményeinknek mivoltát, legfőbb jellemvonásait akkor látjuk csak meg, ha szembehelyezzük idegen jogoknak ugyanazon kérdéseket szabályozó intézkedéseivel, ugyanazon jogintézménynek más jogok szerint való felépítésével; hogy ilymódon felszabadulva a megszokottsággal együttjáró és részben talán kényelemszeretetből is fakadó egyoldalúságtól, elfogultságtól: más szemszögből is megláthassuk a problémákat és inkább tudjunk róluk ítéletet mondani. Az alábbiakban megkíséreljük a főbb kérdésekben párhuzamot vonni a bérleti jognak Magánjogi Törvényjavaslatunkban és némely külföldi jogban való szabályozása között. A római jog s az ennek nyomán járó magyar és német magánjog is szorosan tartja magát a vagyoni jog kettős felosztásának rendszeréhez, mely a dologi jogot a kötelmi jogtól élesen különválasztja. Ebben a rendszerben, — mint ismeretes, — a bérlet (ami alatt rövidség okából általában haszonbérletet is értünk) a kötelmi jogba tartozik s annak egész megkonstruálása tiszta kötelmi jogi alapon történik. Ezen az alapon épül fel Magyarország Magánjogi Törvénykönyve Javaslatának a bérleti és haszonbérleti jogot tárgyazó tizedik címe is, bár, — mint majd látni fogjuk, — némi törésekkel. I. Legszigorúbban tartja magát a római jogon alapuló fenti felosztáshoz s a bérleti jognak tiszta kötelmi alapon való meg oldásához úgy a tételes jogban, mint az elméletben is a német jog s ezért legalkalmasabbnak látszik, hogy vizsgálódásainkat ezen kezdjük. Indokolja ezt más is. Bármennyire áltatnók ugyanis magunkat, hogy jogász nemzet vagyunk s hogy jogrendszerünk a ma' gyar jogászi géniusz alkotása, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy különösen az utolsó hatvan-nyolcvan évnek éppen az ú. n. igazságügyi jog terén végzett jogalkotása a német hasonló törvényeknek „átültetésében", némely esetben szinte szórói-szóra való lemásolásában merült ki.