Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - Közlési kötelesség és okozati összefüggés

236 csak a biztosítási esetnek bekövetkezése után gyakorolja megtámadási (visszalépési) jogát, úgy mégis teljesíteni tartozik, ha az elhallgatott körülmény a biztosítási eset beálltára és a biztosító kockázatának terjedelmére semmi befolyással nem volt. A 22. §. pedig azt mondja ki, hogy tudatos csalás esetében a 21. §. nem alkalmazható. A törvény indokai szerint a 21. §. intézkedése nem sújtja méltánytalan teherrel a biztosítót, mert lényegileg csak azon körülmények következményeiért marad felelős, amelyekért a kockázatot az ügyletnek megkötése alkalmával tényleg vállalni akarta. Ő nem felel máskép, mint felelt volna abban az esetben, ha a tényállás mindenben azonos lett volna a vele közölt bejelentéssel. A 22. §-nál utalnak az indokok a német polgári törvénykönyv 123., 124. §-aira, amelyek alapján lesz megállapítandó, hogy csalás fennforog-e, vagy nem. Csalás ezek szerint akkor forog fenn, ha a biztosító bizonyítja, hogy fontos tény elhallgatása vagy valótlanul közlése csalási célzattal történt, vagyis avval a szándékkal, hogy az a biztosítót tényleg félrevezesse, hogy végül valóban ez a valótlanság bírta őt rá az ajánlat elfogadá sára, — tehát meg kell lennie az okozati összefüggésnek a félrevezetés és az ügylet megkötése között. Az osztrák 1915. évi biztosítási törvény 4. §-ának 4. pontja elfogadta a német 21., 22. §-okat. Arglist-nak nevezi a 22. §. csalását és ennek meghatározását a 3. §. 2. bekezdése ilykép nyújtja: „wenn der Versicherungsnehmer bei dem Abschlusse des Vertrages einen erheblichen Gefahrumstand in der Absicht, Schaden zuzufügen (arglistig) verschwiegen oder unrichtig angegeben hat:' Thirring Lajos 1917. évi törvénytervezete az újabb német törvény felfogását szintén elfogadta a következő szabályozással: A megtámadás az esemény bekövetkezte után ki van zárva, ha az elhallgatott vagy helytelenül közölt ténykörülmény sem az esemény bekövetkezésére, sem a biztosítótól követelt szolgáltatás terjedelmére befolyással nem volt. Nincs kizárva csalárdság esetében. A svájci 1908. április 2-i biztosítási törvény azonban a német 21. §. intézkedését nem tette magáévá. Túry Sándor Kornél törvénytervezete sem fogadta el, — de 23. §-ának 4. pontja azt az érdekes intézkedést tartalmazza, hogy nem megtámadásnak, hanem csak felmondásnak van helye, ha a közlési kötelesség oly ténykörülményre vonatkozóan van megsértve, amely helyes bevallás esetében csupán magasabb díj kikötését vonta volna maga után. Felmondás esetében a biztosítás 30 nap elteltével szűnik meg. A szerződő fél azonban hatálytalanná teheti a felmondást az által, hogy a biztosítás megszűnte előtt írásban késznek nyilatkozik a megfelelő díjtöbblet fizetésére. A többlet a felmondáskor folyó biztosítási időszak kezdetétől jár.