Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - Közlési kötelesség és okozati összefüggés

235 kezte után is megtámadni, — mi tekintetben teljesen közömbös, hogy, ha az esemény már bekövetkezett, az elhallgatott körülmény azzal okozatos összefüggésben állott, arra közvetlenül befolyást gyakorolt-e vagy nem. Dr. Gellér Samunak 1904-ben megjelent kitűnő biztosítási joga ezt a kérdést egyáltalában nem érinti. Dr. Hajós Jenő Biztosítási Jogában — 68. lap — idéz öt kúriai ítéletet, melyek szerint a szerződés érvényességét a biztosító megtámadhatja akkor is, ha a halált okozó és az elhallgatott betegség között semmi összefüggés sincsen. Dr. Rósa Ferenc Biztosítási Jogának 172., 210. stb. lapjain ugyanezt az álláspontot vallja és hozzáteszi, hogy a francia biztosítók ezt a kötvényben kifejezetten kiemelik és némely magyar biztosító szintén. Ehrenbergre utalással ebben az álláspontban megfelelő büntetési momentumot is lát, mely általánosságban alkalmas a közönséget a közlési kötelezettségnek megsértésétől elriasztani. Gróh István szerint sem feltétele a megtámadási jognak az elhallgatott körülmény és a bekövetkezett esemény közti okozati összefüggés. Idézi az 58/1881., 636/1886., 792/87. sz. kúriai Ítéleteket, melyek szerint „megtámadható a szerződés érvényessége akkor is, ha a halált okozó és azon betegség között, melyet a biztosított elhallgatott, vagy melyben korábban kezeltetett és amelyre nézve a gyógykezelés alatt léteit hallgatta el, semmi összefüggés nincsen." Idézi a 2077/1931. sz. kúriai ítéletet is: ,,tüdőbaj miatti szanatóriumi kezelésnek elhallgatása elegendő alap a szerződés érvényességének a megtámadására és pedig tekintet nélkül arra, hogy az elhallgatott betegség és a halált közvetlenül okozott betegség között van-e összefüggés vagy nincs." Csak Kuncz Ödön vallja — a Biztosításban — az ellenkező nézetet. Szerinte a biztosító nem érvénytelenítheti a szerződést, ha az esemény már bekövetkezett és megállapítást nyer, hogy az elhallgatott vagy helytelenül közölt ténykörülmény sem az esemény bekövetkezésére, sem a biztosítótól követelt szolgáltatás terjedelmére befolyással nem bír. Jegyzetben utal a svéd törvény 9. §-ára és Thirring törvénytervezetére a következő hozzátétellel: ,,Ezek a tételek következnek a közölt 474., 475. §-ainak szelleméből és a közlési kötelesség megállapításának legislativ indokából is." Szerinte túlrideg törvényértelmezésre támaszkodnak a C. 767/1877. és a Bpi Tábla 3765/1901. sz. ítéletei, amikor azt hangoztatják, hogy a megtámadási jogra nincs befolyása annak, vájjon az elhallgatott körülmény okozta-e az eseményt, illetve közvetlen befolyást gyakorolt-e reá vagy sem, és hogy van-e az elhallgatott fontos körülmény és a biztosítási eset között okozati összefüggés. III. Az 1908. május 30-i német biztosítási törvény 16. §-a tartalmazza nagyjában a mi törvényünk 474., 475. §-ában foglaltakat. A 21. §. azonban olykép intézkedik, hogy ha a biztosító