Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - A magyar szerzői jog

221 hagyásáról nem rendelkezik, szerzőnk helyesen úgy tölti ki, hogy magától értető, hogy az abbanhagy ás is kimondható. Az eszmei kár megítélése kérdésében szerzőnk annak a helyes felfogásnak ad kifejezést, hogy az eszmei kárt — habár a torvény ezt nem mondja ki kifejezetten, — nem csak a szerző követelheti, hanem az is, akire a szerző jogait átruházta. Igen találó továbbá szerzőnknek az a felfogása is, hogy ha nem is forog fenn bitorlás, a szerző a személyiségi jogából kifolyólag magánjogi igényeit a Szjt. szabályai értelmében és személyében érvényesítheti. Igen érdekes az a felfogás, hogy valamely lap felelős szerkesztőjére vonatkozólag nem a sajtótörvény szerinti fokozatos felelősség szabályai, hanem a Szjt. 19. és 24. §-ban írt rendes szabályok alkalmazandók. A bitorlás egyik jogkövetkezményeként szereplő elkobzás kérdését ugyancsak helytálló érvekkel alátámasztva részletesen tárgyalja, kimutatván egyebek közt azt, hogy napilapok elkobzásának a Szjt. alapján nincs helye. A bitorlás következményeinek letárgyalása után szerzőnk a bírói eljárás szabályait egyenként ismerteti, áttér ezután a szerzői jogi kérdésekben véleményt adó szakértő bizottság intézményére (melynek ügyrendjét a függelékben ismerteti), ezt követi az elévülés jogszabályainak igen helyes magyarázata; végül ismerteti a Szjt. első fejezetének .befejezéséül a szabadalmi bíróságnál eszközlendő beiktatást (amelyre vonatkozólag a részletes szabályozást a függelékben közli). A zeneművekről a második, a színmüvek, zenés színmüvek és zenemüvek nyilvános előadásáról a harmadik, a képző- és iparművészetről a negyedik, a szövegképek, térképek stb.-ről az ötödik, a fényképészeti művekről a hatodik, a mozgófényképészeti müvekről a hetedik és végül vegyes rendelkezésekről a nyolcadik fejezetben foglalt rendelkezések ismertetésénél szerzőnk az eiső fejezet magyarázatánál bevált módszert követi és részletes magyarázattal látja el. Magától értetődő azonban, hogy ezek a magyarázatok rövidebbek, mert a most felsorolt fejezeteket bevezető szakaszok sokszor szószerint megegyeznek a szerzői jog védelmét megállapító rendelkezéseikben az első szakasszal. Ennélfogva és mivel az egész szerzői jogra kiható alapelvek és alapfogalmak a törv. első fejezetében már le lettek tárgyalva és térszüke okából a többi fejezetek anyagából csak néhány különleges kérdésre szorítkozom. A zeneművekre vonatkozóan szerzőnk kiemeli, hogy valamely írói mű (pl. vers) megzenésítéséhez a mü szerzőjének engedélye szükséges, ellentétben az osztr. törvénnyel, mely az u. n. ,,Vertonungsfreiheit" mellett foglal állást. A színmüvek, zenés színmüvek és zenemüvek nyilvános előadásának joga a szerző kizárólagos joga. A nyilvánosság kérdésénél helyes az a korlát, hogy pl. nem mérvadó a belépődíjhoz való kötöttség, hanem az, hogy a családiasság, háziasság körét