Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - A magyar szerzői jog

222 az előadás meghaladta légyen. Ugyancsak a zenés müveknél igen érdekes Kúria 18. sz. jogegys. döntvénye, mely szerint a kávéházban vagy vendéglőben előzetesen megállapított műsor nélkül játszó zenekar (cigányzenekar) által eszközölt előadás esetén a kávés vagy vendéglős felelős. Ezzel kapcsolatosan rámutat szerzőnk arra, hogy kellő ellenőrzés és a művész érdekei védelme szempontjából megalakult nálunk a „Magyar szövegírók, zeneszerzők és zeneműkiadók szövetkezete", melynek szervezetét szerzőnk ismerteti és jelentőségének kiemelése végett rámutat az idevonatkozó 168.809/924. B. M. rendeletre (melynek szövegét a függelékben ismerteti). A képző- és iparművészet alkotásaira vonatkozólag helyesen hangsúlyozza szerzőnk azt, miszerint nem döntő az, vájjon az az alkotás esztétikai vagy csak gyakorlati, használati célt szolgál, és hogy ily alkotásnak másnak a tulajdonába való átengedése nem vonja maga után a szerzői jog átengedését is. Abban a kérdésben, hogy miután pl. egy arckép többszörösítéséhez a törv. szerint a megrendelő beleegyezése szükséges, milyen álláspont foglalandó el akkor, ha a megrendelő nem az ábrázolt személy, szerzőnk álláspontja mindenesetre helyes, mely szerint ilyen esetben az ábrázolt személy beleegyezése is szükséges. A mozgófényképészeti müveknél, amelyekre vonatkozó magyarázatok igen behatók, szerzőnk felveti a kérdést, vájjon kik a szerzői jogok alanyai, miután köztudomású, hogy ennél a műnél sokan működnek közre (a filmszövegkönyv írója, a dramaturg, a rendező, a fényképész stb.). Aggálytalan szerzőnknek az a felfogása, hogy ha a közreműködők szerzői jogai át is mennek a filmvállalatra, a felhasznált írói és zeneművek szerzői — más megállapodás hiányában — megtartják szerzői jogaikat. Végül felemlíti szerzőnk a technika által ezen a téren létrehozott, ez idő szerint legnagyobb vívmányát, a hangos filmet, amely a Szjt. hozatalakor még ismeretlen volt. Ebben a kérdésben szerzőnk annak a helytálló nézetnek ad kifejezést, hogy a kísérőzene nyilvános előadhatásához a beleegyezést nem a vállalattól, hanem a zene szerzőjétől kell kérni. A vegyes és átmeneti rendelkezéseket szerzőnk szintén minden lényegesebb kérdésnél találó magyarázattal látja el és a művet kimerítő betüsoros tárgymutatóval fejezi be. Midőn végül felemlítem, hogy szerzőnk kitűnő munkájában az egész vonalon figyelemmel van a berni (római) nemzetközi egyezményre és az összes idevágó nemzetközi vonatkozásokra, befejezem megbeszélésemet azzal, hogy az illusztris szerzőnek gratulálok az igazán hézagot pótló kiváló művéhez, amelynek minél nagyobb elterjedést kívánok. Dr. Schuster Rudolf. Dr. Nékám Sándor: Az Északamerikai Egyesült Államok büntető igazságszolgáltatásának fogyatékosságai. (Az Angyal Szeminárium Kiadványai. 32. sz. Budapest, 1936. 62 1.)