Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Újabb irányelvek legfelsőbb bíróságunk büntetőjogi gyakorlatában

204 alapján. Helyisen mutat reá a határozat arra, hogy az ily perorvoslatnak jogfenntartó jelentősége van abból a szempontból, hogy ha a fellebbviteli bíróság a bűnösség kérdésében ellentétes álláspontot foglalna el, a valóság bizonyítására irányuló igény fennálljon. Szigorúan értelmezi a K. a Bp. 414. §-át. Mellőzhetetlen a vádlottnak jelenléte a fellebbviteli főtárgyaláson akkor is, ha elmeállapotára vonatkozó szakvéleményt (B. H. T. 964.), vagy nyomozati jegyzőkönyvet olvasnak fel, amely a törvényszéki főtárgyalás bizonyítási anyagához nem tartozott. (B. J. T. LXXXV1I. 77.) Sajnos, e szabály figyelmen kívül hagyása esetére az egyesbirói hatáskörbe tartozó ügyekben nincs helye semmiségi panasznak. Ugyanígy nem állott semmiségi panasz rendelkezésére a közvádlónak abban az esetben sem, amikor az Ítélőtábla a felmentő ítéletet tanácsülésben változtatta marasztaló Ítéletté. (L. BN. II. 30. §.) és a vádlott (a büntetés végrehajtását is kimondó) ítélet ellen perorvoslattal nem élt. A kiadatási eljárással kapcsolatban sokszor felmerült kételyeket oszlatta el az a határozat, amely szerint valamely kiadatási szerződésnek az a rendelkezése, hogy a kiadatás alapját nem képező bűncselekmény miatt is folytatható a bűnvádi eljárás, ha a vádlott ezt maga önként kívánja, nem bír azzal a jelentőséggel, hogy a vádlott — bár kívánságára — oly bűncselekmény miatt is elítéltessék, amely miatt a kiad. szerződés szerint kiadatásnak egyáltalán nincs helye. (B. H. T. 965.) Az eljáró bíróságnak az ítélkezés tárgyává teendő bűncselekmények tekintetében tehát minden esetben a kiad. szerződés határozmányai szerint kell eljárnia. E döntésben foglalt elvből következik az is, hogy más bűncselekményre, mint amely miatt a külállam a kiadatást engedélyezte, még a terhelt hozzájárulásával is csak abban az esetben terjeszthető ki az eljárás, ha ezt a fennálló államszerződés vagy az azt helyettesítő viszonossági joggyakorlat kifejezetten megengedi. (B. H. T. 966.) Kétség esetén ezért a bíróságnak újabb kiadatási megkeresést kell előterjesztenie, ha az eljárást más vagy újabb bűncselekmény is lefolytatni kívánja. Vájjon más bűncselekményről van-e szó, azt csupán a tettazonosság szemszögéből kell vizsgálni, mert nem fontos az, hogy a bíróság a cselekményt utóbb más rendelkezések szerint minősíti. Az 1930.XXXIV. t.-c. (Te.) alkalmazásával kapcsolatban általában nem sok általánosabb jelentőségű határozatra találunk már az elmúlt évben. Ebből azt észlelhetjük, hogy a törvény alkalmazása körül a bizonytalanság megszűnőben van és az új jogelvek akadálytalan érvényesülése biztosítottnak tekinthető. Kivétel csupán a büntető parancs alkalmazása körül mutatkozik. Mindenben osztjuk Finkey Ferencnek e kérdésről írt cikkében foglaltakat (Lassabban a büntető paranccsal. .1. Sz. XVII.