Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Újabb irányelvek legfelsőbb bíróságunk büntetőjogi gyakorlatában

1.). Lehetetlen észre nem venni, hogy a büntető parancs túlzott mértékben való alkalmazása a járásbíróságok ítélkezésének elbagatelizálásához vezet és szinte észrevétlenül viszi reá a bírót, hogy félre tegye a minden ügyben szükséges megfontoltságot és alaposságot. Tévedés volna, ha azt hinnők, hogy az ilyen pongyolaság legalább az ügymenetet gyorsítja. Gyakran látjuk, hogy a járásbíró dologtalan csavargót, elbocsájtott gazdasági cselédet 30—40 P pénzbüntetésre ítél. Nem szükséges jóstehetség ahhoz, hogy megmondhassuk, hogy az elítélt ezt az összeget soha lefizetni nem fogja. Ellenben a büntető parancs végrehajtásának megkísérlése a behajtással szükséges, itt nyilván céltalan intézkedések sorozatát teszi szükségessé. Amikor pedig szabályszerűen igazolva van a behajthatatlanság, megindul a munka a helyettesítő szabadságvesztés büntetés végrehajtása, illetőleg az azóta már az ország másik végén barangoló elitélt előállítása végett. Mindezek helyett a régi, ,,hosszadalmas" eljárást folytató bíró, kitűzte a tárgyalást, ott kiszabta a szabadságvesztés büntetést, az elitéltet nyomban beutalta és ezzel az ügyet be is fejezte. Most azonban a gyorsaság és költségkímélés korában ezt már meg nem teszi. E szemponttól függetlenül se szeri, se száma azoknak a büntetőparancsoknak, amelyek törvénysértést tartalmaznak és amelyeknek kiküszöbölésére most csak a jogegységi határozat kieszközlésének nem teljesen egyszerű procedúrája áll rendelkezésre. Ezt az utat kellett igénybe venni, midőn a járásbíróság a visszaeső tolvajjal (BTK. 338. §.) szemben bocsájtott ki büntetőparancsot (B. J. T. LXXXVII. 36.), amikor a Te. 110. §-a alapján hozzá áttett ügyben tett ily intézkedést, amikor testi sértési ügyben a gyógy tartamot feltevésszerüen megállapító bizonyítvány alapján bocsájtott ki büntető parancsot, utóbb azonban kitűnt, hogy a gyógytartam 20 napot meghaladott (B. J. T. hiv. évf. 49., 51.). A járásbíróságok a hatáskör sérelmét egyes esetekben azzal igyekeztek megszüntetni, hogy büntetőparancsaikat maguk utóbb hatályon kívül helyezték és az iratokat a kir. ügyészségnek küldték meg. Az ily eljárás azután további törvénysértés (B. J. T. hiv. évf. 50.). Ezzel szemben nem esik komolyabb kifogás alá, ha a járásbiró a még nem kézbesített büntetőparancsot hatályon kívül helyezi abban az esetben, ha kitűnik, hogy törvényszéki hatáskörbe tartozó bűncselekmény forog fenn. Az ismertetett határozatok azt bizonyítják, hogy szüntelenül merülnek fel a büntetőigazságszolgáltatás területén oly kérdések, amelyeknek eldöntése a jogkeresőknek fontos érdeke. Hogy ezek a problémák legtöbbször részletkérdésekkel állnak kapcsolatban, az annak a bizonyítéka, hogy az alapvető pontokban nem hiányzik az az örvendetes harmónia, amely a megnyugtató Ítélkezésnek egyik legfőbb biztosítéka.