Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Újabb irányelvek legfelsőbb bíróságunk büntetőjogi gyakorlatában

200 925.), amely kimondta, hogy a téves jogi minősítés folytán hatáskörrel nem bíró bíróságnak a lettes vagy részes ellen az elkövetett cselekmény miatt hozott határozata is félbeszakítja a: elévülést. Különbséget kell itt tenni az anyagi jogi eredménnyel járó birói inézkedés és az alaki jogi semmisség között. E magyarázat szerint tehát bármely büntetőbírósági intézkedés, amely a tettes vagy részes ellen irányul és a vádheli bűncselekményre vonatkozik, az elévülést félbeszakítja. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy a hatáskörrel nem bírt bíróság a tettazonosság keretén belül ugyanazon cselekmény tárgyában intézkedett légyen, amely cselekmény miatt utóbb az eljárás a hatáskörrel bíró bíróság előtt felvétetett. A magánindítványra jogosultsággal kapcsolatban a BV. egy hiányát pótolja a Kúria azzal, hogy megállapítja, miszerint a kir. bíróságok sérelmére elkövetett — de nem valamely meghatározott birói testület ellen irányuló — közönséges becsületsértés esetében az igazságügy miniszter jogosult az indítvány előterjesztésére. E döntésnek érdekessége az, hogy a 3 havi határidőt attól a naptól kell számítani, amikor az igazságügy miniszter a becsületsértésről tudomást szerez. Közömbös tehát az a nap, amelyen a sértésről a kir. ügyészség értesült. A döntés a kir. ügyészséget ezért csupán a miniszteri elhatározásnak a bíróság elé való U rjeszlésekor fogadja el a miniszter megbízottjaként. A miniszter magánindítványának kiadása előtt azonban a vádhatóság nem oly megbízott, akinek tudomásszerzése a miniszteri tudomásszerzéssé'! egyenlő joghatályúnak tekinthető. B. H. T. 927. A BTK. különös részét illetően megemlítésre érdemes, hogy a több emberen elkövetett emberölés büntette (280. §.) szinte kiapadhatatlan forrását nyújtja az érdekes jogi kérdéseknek. A legutóbbi időben is hozott fontos határozatok közül csupán arra kívánunk reámutatni, amely szerint e minősítés csak akkor vehető fel, ha a tettesnek szándéka is egynél több ember megölésére irányult, illetőleg ha ezt az eredményt legalább, mint eshetőséget felölelte. Ha azonban a lövés ily szándék nélkül egyetlen egyénen kívül mást is ért (praeterintentionalis cselekmény), a szándékos és gondatlan cselekmény halmazatát kell megállapítani. B. H. T. 933. E felfogás megfelel a jelenleg érvényben levő német büntetőjog tudatelmélete alapján kifejlődött gyakorlatnak és a túlsúlyban levő tudományos álláspontnak is. (L. Ebermayer: Das BeichStGB. 31. és k. old.) Ugyanezzel a bűncselekménnyel kapcsolatban mondta ki a K., hogy a házastárson elkövetett szándékos emberölés és egyidejűleg a szándékos emberölésnek más emberen való megkísérlése a BTK. 280. §-ban foglalt egységbe olvad össze. B. H. T. 935. A törvény ugyanis egymás mellett sorolja fel úgy a házastárson, mint a több emberen elkövetett szándékos emberölést; de nem tartalmaz rendelkezést aziránt, hogy a házastárson elkövetett szándékos emberölés ne olvadna bele az