Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Újabb irányelvek legfelsőbb bíróságunk büntetőjogi gyakorlatában

199 megoldást kellett igénybe vennie a vádhatóságnak, hogy a wiéiii Ítélettől föggetlénül a bűnvádi eljárás lefolytatását szorgalmazza. Az alsóbiróságok felmentő Ítéletét megsemmisítve a Kúria (B. H. T. 923. sz.) a vádhatóság álláspontjának helyességét ismerte el. Kimondást nyert, hogy a vádbeü bűncselekmény a felmenti") ítélettel sem a magyar, sem a/, ausztriai törvények szerint nem szűnt meg büntethető lenni (11. §.)', mert mindkét államban a felmentő Ítélet az elévülési időn belül űjrafelvétellel megtámadható, ítélt dologról sem lehetett szó, mert a külföldi állam ítélete a magyar állam területén nem hajtható végre. Ezt a döntést nem csupán a tételes jog, hanem az anyagi igazság szempontjából is bölcs határozatnak tartjuk. Megjegyzendő még. hogy a kúriai végzés alapján tartott törvényszéki tárgyaláson a bíróság a büntetésbe a Wienben elszenvedett előzetes letartóztatást beszámította. E beszámítás helyes voltát (egy más esetben, B. T. LXXXVII. 69. o.) a Kúria is megállapította.'Á BTK. 94. §-a nem tesz különbséget a belföldön vagy külföldön eltöltött előzetes letartóztatás, illetőleg vizsgálati fogság között. Az általános résszel is kapcsolatban állanak azok a döntések, amelyek az elévülés kiszámítására adnak útmutatást a hamis vád és a hatóság előtt való rágalmazás bűncselekménvénél. Az elévülés mindig azon a napon veszi a kezdetét, amikor a vádolás folytán indított bűnvádi eljárás jogerős befejezést nyert. A jogerő általános elvei szerint tehát a rendes perorvoslattal már meg nem támadható birói határozat kihirdetésének, esetleg kézbesítésének a napja irányadó. Ennek megfelelően a BV. 20. §-a esetében a sértettnek magánindítványát azon naptól számított 3 hó alatt terjesztheti elő, mely napon az alápügyben hozott megszűntető határozat részére kézbesíttetett (BHT. 931., 951.). E megszüntető határozat alatt pedig a kir. ügyésznek a nyomozást megszüntető határozatát kell érteni, amelynek kézhezvételétől számítandó a 3 hó; tekintet nélkül arra, hogy a sértett élt-e a számára a BP. 42. §-ában biztosított jogok valamelyikével. E döntésből egyrészt azt a következtetést kell levonnunk, hogy a határidő csak a szabályszerű kézbesítés napjával veszi kezdetét, de nem irányadó az. ha a sértett — kézbesítés nélkül — más úton, az iratokba való betekintés engedélyezése útján szerez tudomást az ügyészi határozatról. Ily esetben jogában áll a sértettnek a határozat kézbesítését kérnie, mikor is annak megtörténtével nyílik meg a határidő. A sértett igazolt jogi képviselőjének kezéhez történt kézhesítés természetesen a haláridő szempontjából is joghatályos. A másik következtetés pedig az, hogy ha a kir. ügyész utóbb, de az alapügy féljetentőjének újabb vádolása nélkül a nyomozást ismét folyamatba is teszi és újabb határozattal meg is szünteti, a sértettnek indítványi jogát ekkor is az első határozat kézbesítési napjától kell számítani. L. é kérdéshez Zöldy M. megbeszélését, B J. T. LXXXVII. 8. Az elévülés kérdésébe kapcsolódik az a döntés is (B. H. T.