Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1936 / 1. szám - A nőtartásdíjak kérdése és a gazdasági válság
20 A tartásdíj-kötelezettségeket szabályozó közjegyzői okiratok ereje tényleg meggyengült. De csak ötletszerűleg mutatok rá arra, hogy közérdekű jelentőségében és gazdasági dimenziókban ennél sokkalta aggasztóbb jelenség pl. az, hogy az összes záloglevelek, kötvények és egyéb közhiteli papirok ereje és tekintélye is teljesen megrendült, mert azok — a bennük incorporált kötelezettség eredeti tartalmától lényegesen eltérően — valóságos dollár helyett pengőt, arany-dollár-árfolyam helyett papirdollárárfolyamot és a szerződésszerű magasabb kamatláb helyett lineárisan leszállított alacsonyabb kamattételt nyújtanak csak a kötvényhitelezőnek. Ha egy kis összehasonlító szemlét tartunk a külföldön és aztán végigtekintünk a nálunk ma érvényben levő, többé-kevésbbé ideiglenes jellegű, valutáris, transzfer és egyéb speciális jogszabályokon, valamint a már többé-kevésbbé végleges jelentőségű általános-adósvédelmi és gazdavédelmi intézkedéseken, akkor azt kell mondanunk, hogy egyelőre csak igen túlzott optimizmussal lehetne a viszonyok növekedő „konszolidációjáról" és a „lassanként visszatérő békejog"-ról beszélni,14) amely állapotok mellett ,,a közokiratok hitelességén sarkalló jogbiztonságon" többé nem volna szabad csorbát ejteni. Ez tehát a szóbanlevő családjogi tanulmánynak egy olyan alapvető gazdasági tévedése, amely egyes további okfejtéseknél is érezteti a hatását. Visszatérve a családi vagyonjog és még közelebbről: a nőtartásdíj-kötelezettségek szűkebb körzetébe, ugy érzem, hogy itt át kell adnom a szót egy ismertnevű házassági jogászunknak, dr. Tóth György kúriai bírónak, annál is inkább, mert ő épen a Magyar Jogi Szemle egyik nemrégi számában és épen erről a kérdésről írt olyan mélyreható tanulmányt, amelyre még bizonyára igen sokan emlékezni fognak.15) Igen találóan mondja többek között, hogy: „Még a házassági vagyonjogi és a házaságból folyó tartási kérdések is ma mélyrehatóbb megoldásra várnak. Az utóbbi időben ezekben a kérdésekben is oly irány tör felszínre, amelyre a múltban nem helyeztek súlyt." Majd más helyen arra mutat rá, hogy: „A múltban a házassági perek . . . jogtechnikai formulákkal nagyon szépen elintézhetők voltak, míg ma a felsőbb bíróságokhoz került köteléki perek egyéni tragédiákat rejtenek és társadalmi problémákat feszegetnek." De az is rendkívül találó és plasztikus megállapítás, hogy: „A régi Kúria septemvirei a családi élet bonyodalmaival kevesebbet foglalkozhattak, mert az akkori társadalmi berendezkedés mellett a vagyonjogi kérdések nem éleződtek ki a lét és á nemlét porblémájáig." (!) 14) Id. ért. 347. o. 3. bek., 3Í9. o. 1. bek. 15) M. J. Sz. XVI. évf. 1935. máj.-i 5. sz.