Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 4. szám - Anyagi büntetőjog az Árpádházi királyok korában

185 — e kifejezést használták az újkori magyar boszorkányperekben is) üldözését (I. 60.), az egyházi hatóságokra bízta.11) Bodó a boszorkányság fajait felsorolva strigának azokat nevezi, akik a csecsemők vérét szopják.12) Ez teljesen egyezik a francia strige (nyilván a latinos striga-ból) szó értelmével, mely éjjel vért szopó vampirt jelent. A párizsi Notre Dame szörnyetegei között pedig van egy-egy szárnyas kis ördög, melyet szintén strige-nek neveznek. Minden valószínűség amellett szól tehát, hogy a frank királyok által már tagadott lény, melynek üldözését Nagy Károly máglyával büntette, ez az éjjel vért szopó vámpír, egy bizonyos faja a boszorkányoknak. Helyesen állapítja meg szerző (30. 1.), hogy Kálmán király törvénye a frank rendelkezések átvétele,13) de arra semmi okunk nincs, hogy ezekben a strigákban akár Hegedűs véleménye szerint kéjnőket, akár Komáromy14) szerint pogány papnőket lássunk. Ilyen feltevések egyáltalában nincsenek igazolva. Az a közhiedeiem, hogy „Kálmán megtiltotta a boszorkányégetést", talán onnan ered, hogy Szegedy János a Corpus Juris 1751 -i kiadásához készített Bipartita Cynosurába felvette a régi indexnek Szt. István és Szt. László törvényeire és a boszorkányságot máglyával büntető Praxis Gfiminalisra való utalása mögé közvetlenül a Kálmán király striga törvényeire való utalást. Amíg a boszorkányperek folytak, e megjegyzés nem volt visszás, azonban változatlanul maradt a Corpus Juris 1822-i kiadásáig. Közben a XVIII. sz.-i felvilágosodás folytán a boszorkányperek hazánkban megszűntek, és a Corpus Juris lendületes olvasója könnyen következtethetett arra, hogy míg az idegen Praxis Criminalis még a XVIII. sz.-ban is üldözte a boszorkányokat, viszont a ..felvilágosult" Kálmán király már a XI. sz.-ban tagadta létüket. Ez a gondolat először Kelemen Imrénél15) merül fel, és szinte máig kisért.16) Ha vannak is hibák Hegedűs munkájában, ez avult szólamokkal bátran szembeszáll, s így a történeti igazsághoz közelebb segít bennünket. Dr. Degré Alajos. n) Ugyanígy Angyal: Büntetőjog, III. kiad. L. 1. k. 28. 1., Heller Erik: Büntetőjog, I. k. 40. 1. 12) Bodó: Jurisprudentia criminalis, 1751. 220. 1. 13) Ugyanígy Király: Magyar alkotmány és jogtörténet, 279. 1., HómanSzekfü: Magyar Történet, II. kiad. I. k. 312. 1., Komáromy Andor: Magyar országi boszorkányperek oklevéltára, X. 1. 14) I. m. XVI. 1. 15) História Juris ... 93. 1. 16) Horváth Mihály, Magyarország története, I. k. 355. 1., Hajnik: Magyar alkotmány és jog, 368. 1., Marczali, a Szilágyi-féle Magy. Nemz. Tört. II. k. 222. 1., Király, i. m. 279. 1.