Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 4. szám - Lejárat napja vagy "Fizetés napja" a váltójogban

162 értelmezése dacára helye lesz a leértékelésnek, hiszen ilyenkor az eredetileg aranydollárértékű biztosítást utóbb szerződési autonómiájuk keretében maguk a felek leértékelték, s a bíróságnak a jogvita eldöntésénél nem is lehet más szerepe, mint ennek a ténynek puszta megállapítása. De a kérdés elvi jelentősége ezzel nem csökken, s így talán érdemes volt vele ennek ellenére behatóbban foglalkozni. „Lejárat napja" vagy „Fizetés napja" a váltójogban.*) Irta: dr. Katona Gábor ügyvéd. A V. T 37. §-ának 2. bekezdése szerint, ha a kibocsátó a váltóban a váltóösszeget oly pénznemben vagy számolási értékben határozta meg, amely a fizetés helyén folyamatban nincs, akkor két eset lehetséges: a) vagy valósággal, vagy más hasonló kifejezéssel kikötötte a kibocsátó a fizetés helyén folyamatban nem lévő külföldi pénznemben való fizetést, amely esetben a váltóadós kizárólag ebben a pénznemben köteles fizetni: b) a másik eset pedig az. amikor a kibocsátó ezt a határozott kikötést nem eszközölte, amikor is a váltóadósnak jogában áll az országban folyamatban lévő pénznemben fizetni olymódon, hogy a külföldi pénznemet belföldi pénznemre számítják át éspedig azon tőzsdei középárfolyamon, amellyel ezen külföldi valuta a fizetési napot megelőző utolsó jegyzés alkalmával bírt. Ezúttal nem kívánom érinteni a jelenleg fennálló devizarendelkezések befolyását a fenti szabály alkalmazására. 1875-től kb. 1922-ig sem a tudomány, sem a gyakorlat nem tulajdonított jelentőséget annak a körülménynek, hogy a Y. T. 37. §-a a „fizetési napról'" beszél, szemben a V. T. 3. §-ának 4. pontjával, ahol a ,.fizetés ideje" a 30. §-ával, ahol a ,,lejárat" kifejezésekkel találkozunk. Egyöntetű volt az álláspont abban a tekintetben, hogy ez a három különböző kifejezés egyet jelent, jelenti pedig a lejáratot. A béke boldog éveiben különben sem volt gyakorlati jelentősége annak, hogy a külföldi pénznemek átszámítása mely időpontban történjék. A legcsapongóbb fantázia sem tudta elképzelni, hogy más legyen az angol font, vagy amerikai dollár árfolyama a tartozás tényleges megfizetése napján, mint amilyen árfolyamon állott ez a mostemlített valuta, akár a váltó lejárata napján, akár pedig a váltó kiállítása idején. *) Részlet a cikkírónak a Pázmány Péter Tudományegyetem Hitel jogi Szemináriumában tartott előadásából.