Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - A Kúria legújabb gyakorlata köteléki és nőtartási perekben

140 Szerző a H. T. 108—120. §-nak eseteivel nem foglalkozik — mert szerinte nem tartoznak ez összeállítás keretébe és mert irodalmi feldolgozásban részesültek. Én ezt Magyarország mai helyzetében hiányolom. Különösen kiemelendő lett volna, hogy a Pp. 639. §-ával kapcsolatban külföldi honos házasfél nem kérheti a magyar házasfél házasságának felbontását, hacsak a nemzetközi jogszabályok ezt lehetővé nem teszik (H. T. 120. §.). A „tudnivalók"-ban szerző nagy gonddal emeli ki azokat a fogalmakat, amelyekkel az újabb 10 évi gyakorlatban a jogász találkozik. Nagy érdeme a szerzőnek, hogy a Kúria gyakorlatát a házassági törvény szemszögéből magyarázza és nem egyéni elgondolás szerint. Szerző bátor nyíltsággal meg meri mondani, hogy a köteléki perekben a nyomozó elv nem nyer kivétel nélkül kellő alkalmazást az első bíróságok előtt. Megrója a bírót — nagyon helyesen —, hogy a H. T. 80. §-nak nehezebb eseteiben maga tanácsolja a 77. §. szerinti eljárást! Én hozzáteszem: ha a magyar biró nagyobb figyelmet fordított volna a nemzet-etikai kérdésekre, mint a statisztikára, akkor nem került volna a sor arra az indítványra, amely néhány ezer ember könnyű válása miatt ma a nemzet egészét izgatja.3) A hűtlen elhagyás esetében a H. T. 77. §. és 80. §. a) pontjának konkurrenciájánál helyesen emeli ki szerző, hogy a hűtlen elhagyás nem meríti ki a relatív bontóok (80. §. a) fogalmát, ha nem járul hozzá egyéb szándékos és súlyos házastársi kötelességsértés is. A hűtlen elhagyásnak sui generis-ként való szabályozása rendszerbelileg kizárja, hogy a hűtlen elhagyás relatív (80. §. a( bontóokként érvényesíthető legyen. Idevonatkozólag a szerző megjegyzései igen hasznosak. Az meg épen a rendszert állítja a feje tetejére, hogy a H. T. 83. §-ban megszabott 6 havi elenyésztető idővel szemben a bíróság a H. T. 80. §. a) pontja alapján a hűtlen elhagyásból folyamatos bontóokot konstruál. Természetes, hogy ilyen alapon azok is bontáshoz jutnak, akikre nézve a törvény kizárta! Ugyanily rendszerbe ütköző az a gyakorlat, amely a 406. elvi határozat értelmében való reábírási törekvés első cselekményétől és nem a reábírás sikertelenségétől számítja a 6 hónapot. Rámutat a szerző helyes érzékkel, hogy e tekintetben még <i A kormány figyelmét felhívandónak tartom arra, hogy a házasfelekkel való nyugodt tárgyalás időt rabló voltára tekintettel a házassági itéIHek statisztikájánál ne a sok befejezésre fektesse a súlyt! Itt valami másról van szó!