Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1936 / 3. szám - Államközi jog
135 111. rész anyagát szerző „államközi jogtannak" nevezi. Ebben a részben szerző maga is elismeri, hogy az államokon kívül mások is lehetnek az államközi jogközösség tagjai. Ellentétbe kerül tehát könyvének címével és a nemzetközi jog meghatározási módjával. Ebben a részben tárgyalja szerző az államok közötti érintkezés szerveit, jogügyleteket, deliktumokat, valamint az államközi közigazgatási jogot. Valóban nemcsak tankönyvet adott szerző kitűnő munkájával, hanem olyan tudományos és gyakorlati értékű munkát írt, amely általános érdeklődésre tarthat számot. Azik, akik foglalkoznak a nemzetközi jog tudományával, találnak benne új gondolatokat, amelyeket lehet elfogadni, vagy elvetni, de amelyek mindenképpen a stúdiumban való elmélyedésre ösztökélnek, a nem szakemberek pedig tájékoztatást és útmutatást találnak a nemzetközi élet komplikált szerkezetében. Dr. Geőcze Bertalan. A „Zeitschrift der Akademie für Deutsches Recht" című uémetbirodalmi folyóirat az 1935. évi novemberi számában két kiváló egyetemi professzorunknak hozza egy-egy értekezését, még pedig — a külföldi lapban előforduló sorrendet követve: 1. Dr. Egyed István egyetemi professzor értekezésének címe: ,,V erfassung Ungarns nach elem Weltkriege" (Magyarország alkotmánya a világháború után). Szerző, igen helyesen, előre bocsátja az alkotmányunk általános jellemzését és történelmi fejlődését vázoló adatokat: a magyar alkotmányt — ellentétben a legtöbb állam alkotmányával — nem foglalja magában egy iilkotmánytörvény, hanem egyes törvényektől (pl. 1848-as törvényektől) eltekintve, az alkotmány szokásjogon alapul. Ez megnehezíti ugyan az áttekintést, de másfelől nagy rugalmasságot biztosít, aminél fogva még nagyobb állami megrázkódtatásoknak is ellent tud állani és megváltozott viszonyokhoz hozzásimulni. Annak kiemelése mellett, hogy a magyar alkotmány történeti alkotmány, amelyet mindig a jogfolytonosság elve jellemzett, rámutat arra, hogy már a vezérek korában a főhatalom a nemzetgyűlésnél volt, amely szabályokat alkotott, bíráskodott és vezéreket választott. A királyság megalapítása az ősi szabadságot korlátozta ugyan a központi hatalom javára, de az alkotmány azért nem szűnt meg: a királyválasztás joga, valamint a jogok forrása a nemzetnél marad, mely alkotmánybiztosítékok már a tizenharmadik századtól kezdve fokról-fokra ki lettek építve: a nemzet a törvényhozásra befolyását az országgyűlés, a végrehajtó hatalomra a megyei autonómia útján gyakorolta már a tizenharmadik-tizennegyedik században. Az alkotmányunk majdnem példátlannak mondható fejlődése a mohácsi katasztrófa után hirtelen megállott. Ezután szerző röviden, de igen találóan vázolja történelmi sorrendben az alkotmányjogunkat ért eseményeket a
