Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Az adós-fogság a magyar jogban

13 az ennek részére a tartozás erejéig, cselédje gyanánt személyes szolgálatot teljesítsen. Az adósnak és a hitelezőnek ekként előállható jogi helyzetét legközvetlenebbül megvilágítják a Tripartitum második részének ezek a rendelkezései: ,,Ha valamely perlekedő a törvény rendje szerint valamely parasztot díjában vagy kártérítésében avagy adósságok fizetésében elmarasztaltat és elitéltet s annak az elitéltnek sem ingóságai, sem örökségei nincsenek, melyekből arra nézve eleget tehetne, akkor a földesúr köteles az eképen elmarasztalt parasztot fogva ellenfelének kiadni és kiszolgáltatni, akit is az ellenfél vagy felperes 15 napon át saját börtönében tarthat, testén azonban díjának büntetése alatt semmi sérelmet nem tehet, hanem tartozik őt ezalatt kenyérrel és vízzel ellátni. — És ha ez a paraszt azon idő alatt magát az ilyen fogságból nem szabadíthatja is ki. az ellenfél őt mégsem vélheti szolgaságba, hanem eskü alatt tett fogadására szabadon bocsátani tartozik. Ki, ha erre megesküdni és ezt a terhet elfogadni és magára vállalni vonakodnék, — az ellenfélnek jogában áll ezt a parasztot mindenütt, ahol csak teheti, újból letartóztatni és bebörtönözni és mindaddig, amíg arra a díjra, kárra vagy adósságra nézve tényleg eleget nem tesz, szolgaságra vetheti .... A nemest, akire nézve úgy találják, hogy örökségei és ingóságai, melyekből a lett adósságokra és okozott károkra nézve eleget tehessen, nincsenek, személyében is letartóztatják és a biró által a parasztokra nézve imént előadott módon elégtételadásra kényszerítik." Látnivaló mindezekből, hogy régi hazai jogunk általában 15 napban határozta meg azt az időt, melynek tartamára a nemfizető adós a kötelezettségének teljesítésére való kényszerítésül fogságba volt tehető s leteltével saját személyében a hitelező rendelkezésére bocsáhaló. (Ezt az időtartamot az 1351. évi ÍX. t.-c. csupán 3 napban, míg külföldön az 1510. évi majnatrankfurti dekrétum már 4 hétben állapítja meg.) Hazai jogtudományunk egyik sokra hivatott régi úttörője, Frank Ignác egyetemi professzor, az ő 18-t5-ben megjelent jeles könyvében („A közigazgatás törvénye Magyarhonban") az adós-fogság jelentőségét azon kívül, hogy annak terhe alatt az adós gyorsabban igyekszik kötelezettségének megfelelni, — még abban is látja, hogy ,,ha (az adósnak) rejtett értéke volna, szégyenből is fizessen, vagy ha nincs, hogy akár minő vétke súlyát sanyarogva is érezze" A fizetési kötelezettségét nem teljesítő adós fogságba helyezésének lehetsőégét szintén biztosítja bizonyos esetekben az 1486. évi XXIX. t.-c, melynek ide vonatkozó rendelkezéseit lényegében magáévá teszi a 6 évvel később alkotott 1492. évi XC1L t.-c. is. Most idézett törvényeink ide vágó kötelező szabályai már tisztultabb jogi felfogás bizonyságaképen az önkényes és elhamarkodott letartóztatások ellen is állást foglalnak, elejét kívánva venni a korábban már nagyon elharapódzott hatalmas-