Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - Felek és képviselet a perjogban. A m. kir Kúria 43. sz. polgári döntvényéhez

oldaláról tekintve- csak az őt a végrehajtást szenvedővel szemben megillető követelés érvényesítésének, tehát a végrehajtási eljárásnak egyik szakasza, amiből következik, hogy — ha a Vht. 124. §. utolsó bekezdése nem is rendelné ezt kifejezetten —, a perköltségeket az általános szabályok értelmében a végrehajtató köteles előlegezni; ha tehát a végrehajtató szegényjogos, akkor ezeknek a költségeknek az előlegezésére sem kötelezhető. Viszont nem lehet a végrehajtást szenvedőt azokban a költségekben marasztalni, amelyek olyan cselekményekből származnak, amelyek az ő képvseletével kapcsolatosak ugyan, de nem az ő kezdeményezésére és érdekében, hanem az esetek legnagyobb részében az ő akarata ellenére és mindig a végrehajtató érdekében és annak kezdeményezésére végeztettek. A peresített követelés, vagy jog tekintetében már teljesen érvényesülnek a képviselet szabályai. Különbség van azonban a Vht. 124. §-a alapján feljogosított végrehajtató és a kirendelt ügygondnok képviseleti jogának a terjedelme között.: A végrehajtató ugyanis a Vht. 124. § ának a 2. bekezdése szerint csak olyan követelése behajtására jogosítható fel, amelyek a saját követelésének összegét és annak járulékait nem haladják meg, míg az ügygondnok jogköre a végrehajtást szenvedő egész letiltott követelésének a behajtására kiterjed még akkor is, ha a végrehajtást szenvedőnek a harmadadóssal szemben fennálló és letiltott követelése a végrehajtató vele szemben fennálló követelésének összegét és járulékait meghaladná (Kúria, P. IV. 338/1935.). Akár a végrehajtató, akár ügygondnok jelentkezik azonban konkrét esetben felperesként, a perben nem a végrehajtató s nem az ügygondnok lesz a peres fél, hanem a végrehajtást szenvedő tekintendő annak. Az alperes tehát a keresettel szemben csak olyan kifogásokat hozhat fel, amelyek őt a végrehajtást szenvedővel szemben a letiltási rendelvény kézbesítését megelőző időből illetik meg (Kúria, P. IV. 3338/1933.), amiből következik, hogy a harmadadós a végrehajtató, vagy ügygondnok által indított keresettel szemben a végrehajtatóval szemben esetleg ől megillető követelést nem számíthat be. (Ellenkező álláspontot foglalt el adott esetben a budapesti kir. ítélőtábla P. IV. 12115/1915. sz. határozatában (közölve: Vincenti, Végrehajtási Eljárás 382. 1.). A képviseletből következik az is, hogy a végrehajtató, vagy ügygondnok által megindított per a végrehajtást szenvedő részéről a saját nevében később szintén megindított pernek a Pp. 180. §. 5. pontjában meghatározott és hivatalból figyelembe veendő pergátló akadályát képezi, a per jogerős befejezése után indított ilyen perben pedig a harmadadós teljes sikerrel védekezhet az ítélt dolog kifogásával. A végrehajtató, vagy ügygondnok által indított perben hozott Ítélet jogereje tehát, mint peres félre, a végrehajtást szenvedőre fog kihatni s ennek a hatálynak a megszüntetése csak perújítás során történhetik. A perújítási kereset pedig a végrehajtás megszüntetése után a végrehajtást szenvedő részéről a saját nevében indítható a harmadadós ellen, illetve a harmadadós részéről nem az alapperben felperesként szereplő végrehajtató, vagy ügygondnok, hanem a végrehajtást szenvedő ellen indítandó. Ugyanezek a nagy vonásokban ismertetett szabályok állanak a