Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - Felek és képviselet a perjogban. A m. kir Kúria 43. sz. polgári döntvényéhez

124 jogosított végrehajtatót, Kolossváry Bálintra hivatkozva, nem törvényes képviselőnek, hanem „szükségszerű engedményesnek" tekinti. Ez az álláspont azonban téves. A követelés lefoglalása ugyanis a végrehajtást szenvedőnek a harmadadóssal szembeni hitelezői minőségét egyáltalán nem szünteti meg, hanem csak a rendelkezési jogában korlátozza, de ebben is csak a végrehajtatóval szemben. Kolossváry Bálint a hivatkozott helyen (Magy. Magánjog II. köt. 85. o. 2. bek.) erről az esetről nem is beszél s a 3. bekezdésben is csak a Vht. 123. és 129., valamint a 132. §§-okra utal (az utolsóra azonban nyilván csak elírásból). A csődtömeggondnok, zárgondnok, követelés behajtására feljogosított végrehajtató, vagy kirendelt ügygondnok törvényes képviselői mivoltának megvilágítása céljából röviden csak a következőkre vagyok bátor rámutatni. A csődnyitás, a követelés lefoglalása, a végrehajtást szenvedő egyes — főleg ingatlan — vagyontárgyainak a zár alá vétele azzal a jogi hatállyal jár, hogy a vagyonbukott, a zárlatot, vagy végrehajtást szenvedő a csődtömeghez tartozó, vagy zár alá vett vagyontárgyak, illetve lefoglalt követelés felett a hitelezőivel szemben a rendelkezési jogát elveszti (relatív cselekvőképtelenség) s harmadik személyek vele szemben az említett vagyontárgyakra vonatkozóan a hitelezőkkel szemben is, joghatályos cselekményeket nem végezhetnek, sem ő nem végezhet harmadik személyekkel szemben. Ezek a jogcselekmények csak a tömeggondnokkal, zárgondnokkal, a követelés behajtására feljogosított végrehajtatóval, vagy kirendelt ügygondnokkal szemben illetve csak általuk végezhetők, még pedig ugyanazzal a hatállyal, mintha csőd, végrehajtás, vagy zárlat nem létében maga a vagyonbukott, zárlatot, vagy végrehajtást szenvedő cselekedett volna és ezt a hatályukat a csőd, végrehajtás vagy zárlat megszüntetése után is megtartják. Jogi cselekmények végzése más részére, illetve helyett, pedig ugyanazzal a hatállyal, mintha ez a más személy maga cselekedett volna, a képviselet fogalmának a lényegét adja. Nyilvánvaló tehát, hogy a felsorolt személyek képviselők, még pedig — mivel a képviseleti jogot nem a képviselt, hanem a törvény adja meg — törvényes képviselők és az általuk ebben a minőségükben végzett cselekmények hatályának a meghatározásánál a képviseletre vonatkozó jogszabályok alkalmazandók. A lefoglalt követelés, vagy ingatlanra vonatkozóan élők közötti jogügylettel szerzett és lefoglalt jog érvényesítésére a Vht. 124. illetve 132. §-a alapján feljogosított végrehajtató, vagy kirendelt ügygondnok törvényes képviselői minőségének látszólag ellentmond az a körülménv, hogy az általuk ebben a minőségükben indított perben a végrehajtató szegényjoga alapján szegényjogon járhatnak el, holott ez a jog a képviseltet (a végrehajtást szenvedőt) meg nem illetné, és hogy a perköltségben az állandó birói gyakorlat szerint a végrehajtató marasztalható még akkor is, ha ő nem személyesen, hanem a kérelmére kirendelt ügygondnok járt el. Ennek a két körülménynek az alapja abban van, hogy a végrehajtató, illetve ügygondnok a végrehajtást szenvedő jogát érvényesítik ugyan és az ő képviseletében járnak el, de nem az ő, hanem elsősorban a végrehajtató érdekében teszik ezt. A végrehajtást szenvedő követelésének per útján való érvényesítése a végrehajtató