Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - A dollár- és aranydollár-értékű biztosítások kérdése

általán nem látott napvilágot, amely a belföldi és esetleg a külföldi jogfejlődés eddigi eredményét összegezte és a probléma lényegét többé-kevésbbé rendszeresen ismertette volna. Pedig már első pillanatra is kétségtelen, hogy mindazokban az országokban, amelyek az u. n. inflációs időket átélték és amelyekben túlságosan megrendült a bizalom az ország saját pénze iránt, úgy a gazdasági élet jelenségei, mint az ezekkel kapcsolatos jogi és gyakorlati problémák ezen a szűkebb téren is lényegileg igen hasonló keretek között alakultak ki. I. Azzal kell kezdeni, hogy a háború-utáni gazdasági élet egyik karakterisztikus jelensége volt az is, hogy a biztosítási tevékenység újraéledése kapcsán a külföldi valuták túlzottan nagy szerephez jutottak. Mint ahogy általábanvéve az inflációs jelenségeket átélt országok gazdasági életének egyik jellegzetes, de igen egészségtelen tünete volt az idegen valuták túlságosan hosszú-ideig tartó és túlzott mértékű térfoglalása a belföldi valutával, vagyis az ország forgalomban levő saját törvényes fizetésieszközeivel szemben. Azonban amennyire az akkori gazdasági viszonyok (belföldi tőkeszegénység, belföldi pénz iránti bizalmatlanság stb.) szinte ellenállhatatlan erővel ebbe az irányba terelték a dolgot, ma már az újabb gazdasági fejlemények (deflációs érték-eltolódások, autarchisztikus elzárkózások, deviza- és transzfer-nehézségek stb.) épen az ellenkező irányban éreztetik nyomásukat. Elkerülhetetlenül szükséges, a helyzet megértése érdekében, mindenekelőtt ebből az egészen általános perspektívából vizsgálni meg az egész jogi és gazdasági kérdés-komplexumot és csak azután szabad rátérni a dollár-értékű biztosítások szűkebb keretű kérdéseire. Emellett pedig egy pillanatra sem volna szabad figyelmen kívül hagyni azt az igen fontos momentumot, amelyre már fentebb is rámutattam, — amely azonban nálunk egyáltalán nem részesül kellő figyelemben — hogy amenyire a lezajlott inflációs idők ellenállhatatlanul a valutáris ügyletek túltengésére vezettek, ma már világszerte egészen ellentétes irányú fejlődési folyamat közepén állunk, amely részben lassúbb gyógyítási methodusokkal, részben egészen erélyes amputációk útján, de mindenképen szabadulni igyekszik a számtalan vonatkozásban kényelmetlenné vált valutáris komplikációktól. Igen találóan mutat rá az 1934. július 20-i lengyel valutáris kodifikáció kapcsán kibocsájtott részletes „pénzügyminiszteri kisérő irat" (hivatalos communiqué) többek között arra, hogy: „Az a körülmény, hogy Lengyelországban a követeLések és tartozások túlnyomó részben idegen valutákban köteleztettek, utóbb az előre nem látott veszedelmek, komplikációk és megrázkódtatások sorozatát idézte elő. Ezek a nehézségek a legutóbbi idők valutáris ingadozásai (dollár, font stb.) által még jelenté-