Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - A dollár- és aranydollár-értékű biztosítások kérdése

95 kényen fokozódtak. Ismét vissza kell tehát térnünk saját hazánk pénzéhez! így felmerült annak a szükségessége, hogy a zloty-t egyedül érvényes fizetési eszközzé tegyük a belföldön, amellyel minden fizetési kötelezettség kiegyenlíthető stb." Lengyelország tényleg törvényhozási úton (1934. júl. 1-i kötelmi-jogi reform, majd az 1934. július 20-i elnöki rendelet) nyúlt bele a valuta-klauzulák kérdésébe és meglehetősen radikális intézkedésekkel igyekezett kikapcsolni az összes valutáris bonyodalmakat és visszaállítani a belföldi pénznem uralmát. Inkább a kompromisszumos megoldások sorozatának nevezhető az 1933. évi új osztrák valutáris rendezés (1933. márc. 23-i két alaprendelet és a vonatkozó végrehajtási és Stichtag-rendeletek), kétségtelen azonban, hogy már Ausztria is kodifikációs úton nyúlt bele az arany-klauzulák és valuta-klauzulák kérdésébe. Emellett egy másik, a fentihez hasonló igen jellegzetes kormányzati intelem olvasható az állam saját valutájához való visszatérés iránt (,,eine heilsame Mahnung zur Rückkehr in die eigene Wáhrung") Dr. Kienböck-nek, az Osztrák Nemzeti Bank elnökének, a Wiener Zeitung 1935. június 29-i számában (15. old.) megjelent cikkének befejező részében. Maga a cikk, amely a dollár-klauzula és aranydollár-klauzula körül Ausztriában beállott komplikációkkal foglalkozik, amúgy is igen nagy fetünést keltett az osztrák jogászi és pénzügyi körökben. Azonban ezen a helyen főleg csak azokban a vonatkozásokban kívánok erről a cikkről megemlékezni, amelyekben úgyszólván hivatalos helyről — épen a Bundesverwaltung kiadásában megjelenő Wiener Zeitungban és épen egy enynyire exponált állásban levő pénzügyi vezető személyiség tollából — valóságos propaganda-szózatot intéz a közvéleményhez, a bajokra és komplikációkra vezető valutáris ügyletek ellen és a saját pénzhez való visszatérés érdekében. Az illusztris cikkíró többek között arra is hivatkozik, hogy sikeres konverziók útján a valutáris problémák egyrésze Ausztriában máris nyugvópontra jutott s azután ezekkel a szavakkal fejezi be ezirányú fejtegetéseit: „Vom finanzpolitischen Gesichtpunkt aus verdient jede Massnahme Förderung, die die Bevölkerung zur Rückkehr in die eigene Wáhrung verweist." Csak röviden akarom megemlíteni, hogy épen Ausztriában tényleg történtek olyan konverziós tranzakciók is, amelyek kamatleszállítás és kölcsön-feltételek egyéb változtatása nélkül csupán a valutáris jelleget eliminálták.7) 7) így pl. Wien város 1927. évi kibocsátású 6°/o-os dollár-kölcsönénél a konverzió annyiból állott, hogy minden eredeti 100 dollár helyébe 600 Schilling új névérték lépett. Minthogy az átváltási árfolyam itt kissé fel volt emelve, kétségtelen, hogy a valutáris obiigóból való szabadulás ebben az esetben anyagi áldozat árán hajtatott végre. Viszont pl. Baden városa 1926.