Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - Végrehajtási vagy telekkönyvi ügynek kell-e tekinteni a "védett birtok" telekkönyvi feljegyzésének törlése iránti eljárást?

34 IRODALOM. Dr. Katona Gábor: A magyar váltójog kézikönyve. A magyar ihiteljogi irodalom két legmostohább gyermöke a csődjog és a váltójog. E két jogterület közül a csődjog ia szerteágazóbb, az általános magánjog és kereskedelmi jog számtalan kérdésébe bekapcsolódó, miért is kézenfekvő volna, hogy jogászaink érdeklődése felé forduljon. Katona Gábor dr. a hiteljog e két legelhanyagoltabb területén végez érdemes munkásságot. Kiváló fontossága van ennek a váltójog területén, ahol különösen nélkülözzük — kitűnő elméleti könyveink mellett — az elméletet a gyakorlattal öszekapcsoló, napjainkig mindent feldolgozó kézikönyvet. Ha Nizsalovszky Endre dr. Fülei Szántó Endrének a váltótelepítési jogról írt könyve kapcsán (Kereskedelmi Jog 1934. évf. 7, sz.) a részletkérdéseket feldolgozó monográfiák hiányát panaszolja, úgy mi úgy véljük, hogy váltójogi irodalmunk egyik legnagyobb hiánya az épen Nizsalovszky által kitűnőnek elismert váltójogi tankönyveknek és .kézikönyveknek a gyakorlati élet szJámára való tovább fejlesztésének, az elméleti tudomány megállapításának a birói Ítéleteikre való applikálásának hiánya. Katona Gábor váltójogi kézikönyve, mely Grill Károly kiadásában most jelent meg, az elmélet és gyakorlat szerencsés összefogása. Didaktikai és gyakorlati célt követ. Didaktikait azok számára, akik a váltójognak szisztematikáján túl vannak s annak az értékpapirjogban elfoglalt helyzetét ismerik. Ezek számára azokat a 'kérdéseket, amelyek speciálisan váltójogiak a magyar váltójogi irodalom mai állásának figyelembe vételével és alapján magyarázza. Idevágóan elég legyen a Vit. 24. §-ához (telepes, telepítés), az 50. §-hoz (középváltó árfolyam kiszámításáról), a 66. §-hoz (váltókezesség), a 87. §-hoz (elévülés megszakítása), a 89. §-hoz (csőd befolyása a váltó elévülésére) s különösen a mostanában sokat vitatott 91. §-hoz (váltó egyetemlegesség) írt jegyzetekre hivatkozunk. E jegyzetek feldolgozzák e kérdés mai irodalmát éspedig úgy a kézikönyvekben, mint a monográfiákban és jogi lapjainkban megjelenő irodalmi adatokat, —• s a szerző mindenkor határozott állást foglal a gyakorlat követelményeinek megfelelően s az elmélet nyújtotta alapokon a felvetett kérdésekben. A gyakorlati könyvekben sokszor nélkülözött német váltójogi irodalmat is figyelembe veszi nézetei kialakításában. Útmutatója a törvény és a kir. Kúria gyakorlata; utóbbi döntően befolyásolja álláspontja kialakításában. Elsősorban a gyakorlat számára ír s ezért érthető s helyeslendő álláspontja, amely a teoretikus kérdésekben is oly megoldások felé viszi, ahol az elméleti álláspont találkozik a birói gyakorlattal (1. pl. Vt. 91. §-hoz írt jegyzetet). Ezen a ponton t. i. az elméleti kérdésekben való állásfoglalásnál szívesen vettünk volna egy általános bevezetőt, amely — ha nem is a váltó elméletek iködös útvesztőjében, de legalább is a magyar értékpapirjogban meghatározta volna a viáltó helyét s a Vt. szabályainak viszonyát és összefüggését a K. T. azon rendelkezéseivel, amelyek egyéb értékpapírjognál a váltótörvény rendelkezéseit rendelik alkalmazni.