Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - Végrehajtási vagy telekkönyvi ügynek kell-e tekinteni a "védett birtok" telekkönyvi feljegyzésének törlése iránti eljárást?

33 akiben ezek a fiatalos tulajdonságok annyira meg volnának, mint ő benne s épen ezért nehezen tudjuk azt is elhinni, hogy ne lehetne őt elhatározásának megmásítására bírni, — ha meg is volna benne a visszavonulási szándék. Abból az alkalomból, hogy Pap József most 42 év után megvált a vizsgálóbizottságtól, Lázár Andor igazságügyminiszter meleghangú levelet intézett hozzá, melyben elévülhetetlen érdemeit méltatja és munkásságáért elismerését és köszönetét fejezi ki. Érdeklődéssel várjuk, milyen méltó módon fog az elismerés megnyilatkozni akkor, amikor Pap József — nem csak az egész magyar ügyvédi kar, de általában a magyar jogászság nagy sajnálkozása mellett — közéleti működésének legfőbb színterétől: a Kamarától fog búcsút venni? Reméljük azonban azt, hogy erre ezúttal még nem is fog sor kerülhetni. * * * Az egész magyar jogászság — különösen az idősebb nemzedék — őszinte sajnálkozással és talán némi megdöbbenéssel is vette tudomásul a legrégibb magyar jogi szaklapnak, a Jogtudományi Közlőny-nek megszűnését. Karácsonykor jelent meg a búcsúszáma, épen akkor, amikor a beköszöntő újév első száma már a „hetvenedik évfolyam" büszke és sokat mondó jelzést viselhette volna. A magyar jogi szaksajtó még a régi Nagymagyarországon sem jelentett jó üzletet. Hiszen a magyar nyelv mindig szűk határok közé volt szorítva. Megcsonkítottságunk után még szomorúbb a helyzet: még a kisszámú magyarságnak sem tudja tekintélyes részét sajtónk a maga körébe vonni. Semmiképen nem üzlet tehát a jogi szaksajtó. A szó igazi értelmében ideális foglalkozás a jogi szaklap szerkesztése és kiadása. Innen van az, hogy a jogi szaklapok egymásban nem versenytársat, hanem a jogi kultúra terén együttdolgozó munkatársat látnak. Bizonyosra vesszük ezért, hogy az egész jogi szaksajtó velünk együtt a küzdőtársnak kijáró fájdalmas búcsúszó őszintén sajnálkozó hangját fogja megütni. Annál inkább disszonánssá válnak azok a hangok, amelyek a megszűnt lap „Búcsú"-]khó\ kicsendülnek. Teljesen felesleges volt a nagy hagyományokkal dicsekedő Jogtudományi Közlöny most bekövetkező hiányát a többi jogi szaklap lekicsinylésével kidomborítani s ezzel kapcsolatban a magyar jogászközönséget a kritikátlanság vádjával illetni. Mi nem akarjuk megszűnt laptársunk példáját követni. Nagy önmegtartóztatással tartózkodunk a leírtak cáfolásától és eljárásának jogos kritikájától, mert nem akarjuk a mindenképen sajnálatos búcsú napjaiban elhangzott disszonáns akkordokat még jobban elmélyíteni.