Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - Értéktartás?

12 pengő = ü.26815789 gramm arannyal" alapon való teljesítést nem kell elfogadnia, de akkor viszont nem is kívánhat egyelőre teljesítést. A valóságban, a gyakorlatban a legkevesebb hitelező él ezzel a negatív joggal, mindenek előtt és főkép azért, mert a legtöbbnek mégis csak szüksége van a pénzre és így megelégszik annyival, amennyit ma mégis csak megkaphat, de másodszor azért is, mert a fizetés elfogadásának a megtagadása újabb spekuláció, újabb rizikó, még pedig olyan, amelynek sem a határideje nem ismeretes, sem a kimenetele. Az arany szabad forgalmának beszüntetéséről, bejelentési kötelezettségéről és csökkenő ár mellett való állami beváltásáról szóló rendelkezések bizonyára ismét csak csökkenthették ennek a rizikónak az esélyeit. Hogy a hitelezők általában megelégednek a mai csökkent aranyértékű pengőben való teljesítéssel, az a dolog természete szerint az effektív arany kérdésében a bírói gyakorlatból meg nem állapítható, mert e téren a rendelet minden kétséget kizár. De következtetni lehet arra az effektívitással védett hitelezők és adósaik között lefolyt és ismeretes perekből, emelyekből egyrészt kitűnik, hogy a hitelezők az effektivitáshoz kapcsolt azt a jogot, hogy a teljesítést a mostani, csökkent árfolyam és így érték mellett nem kötelesek elfogadni, csak védekezésképen használták, és viszont hogy nagyon sok pert adtak be teljesítésre pengőben a font és a dollár régi árfolyamán- Amivel pedig a pengő aranyértékében beállott változásból eredő kárt önként magukra vállalták. Míg ezzel szemben, ha a teljesítés elfogadása, sőt követelése helyett annak megtagadását választották volna, lényegileg ugyabba a helyzetbe kerülhettek volna, mint az effektív arany hitelezők. De jobb ma egy túzok! Nagyban elősegítette a hitelezőknek ezt az álláspontját egyrészt az a már tárgyalt körülmény, hogy a bíróságok teljes pengő-értéket Ítéltek meg, másrészt azonban az a körülmény is; hogy a bíróságok nem ismerték el az adósoknak azt jogát, hogy ők is ragaszkodhatnak az eredetileg (kikötött pénznemhez és annak hiányában (a Nemzeti Bank vonatkozó engedélye hiányában) a teljesítés elhalasztásához — a késedelem beállása nélkül. Itt megint nagy szerephez jut a Nemzeti Bank. Mert ha ő halasztást ad (4550/1931. M. E. sz. rendelet 4. §-ának 2—3 bek.), úgy az adósnak fizetni nem kell11). Előttünk csak egy eset ismeretes* amikor a Nemzeti Bank az adósnak belföldi hitelezővel szemberi :,1 Téves az a felfogás, hogy ehhez elegendő volna az is, ha a Nemzeti Bank a valutában való fizetésre nem ad engedélyt. A 4550/1931. M. E sz. rendelet 5. §-a szerint ugyanis csak akkor mentesül az adós, ha a Nemzeti Banktól halasztást kapott és — ha „ a 4500/1931. M. E. sz. rendeletben foglalt tilalom folytán nem" teljesíthet. Viszont a 4500/1931. M. E. sz. ren-