Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - Értéktartás?

10 III. A fentiekben igyekeztünk hű képét adni annak a szövevényes jogi helyzetnek, amelybe az a hitelező került, aki bármilyen formában klüföldi pénznemet kötött ki magának. Hátra van még a már érintetteken felül azokra a további inconsequentiákra rámutatni, amelyek a vázolt jogi helyzetből akkor adódnak, ha az egyes hitelezők helyzetét a szerint hasonlítjuk, hogy a fenti 4 lehetőség közül történetesen melyiket választották. Itt bontakozik ki teljes egészében a b) alatt említett hatóterülete a válságnak: a pengő érdekében életbeléptetett forgalmi korlátozások. Ebből a szempontból a legegységesebb a helyzet, ha ugyan egységről egyáltalában szólni lehet, az u. n. transfermoratorium alá eső hitelezők körében. Ezek 1. mind kapnak időközben teljesítést „letétel" formájában, 2. mindegyik jogát ,,a követelés mennyisége tekintetében" a letett összegek nem érintik. Eltérő a helyzetük a leteendő összeg tekintetében 1. aszerint, hogy effektív arany-érmét kötöttek-e ki vagy sem, mert az esetben a leteendő összeg ugy számítandó, hogy 1 pengő = 0.26315789 gramm finom arannyal, míg ellenkező esetben csak a Nemzeti Bank által közzétett árfolyam az irányadó. És 2. aszerint, hogy, ha nem effektív arany-érmét, hanem csak arany-pénzt kötöttek ki, hogy ez arany-dollár-e, vagy más arany-pénz, mert bírói felosztásnál az utóbbiak véglegesen ki is fizethetők — a válság alatt esedékessé váló részletek kivételével — míg az előbbiek csak akkor, ha az érdekeltek megegyeztek. A kifizetés mindkét esetben arany paritáson történik. A transfermoratorium alá nem eső követeléseknél: Egyedül az effektív aranyban kötött ügyletek helyzete tiszta. Fizetés csak 1 pengő = 0.26315789 gramm arannyal alapon teljesíthető és csak akkor, ha a hitelező ezt teljesítésnek elfogadja. Ha nem is ilyen világosan — rendelettel — de a bírói gyakorlattal védettnek látszik annak a hitelezőnek a helyzete is, aki valamilyen arany-klauzulával van védve. Viszont effektív, de nem arany valuta és nem effektív valuta terén még teljes a jogbizonytalanság. Még az sem látszik teljesen eldönt öltnek, hogy külföldi hitelező igénybe veheti-e a kir. Curia P. V. 3526/1932. és P. 2925/1932. sz. Ítéleteiből folyó azt az előnyt, hogy a papírban való teljesítést nem kell elfogadni, mert egyrészt mind a két Ítélet kifejezetten belföldi relatióban kelt és mert másodszor számolni kell azzal a gyakorlattal is, hogy külföldinek csak a Nemzeti Bank által jegyzett árfolyamnak megfelelő fizetés jár (C. VII. 4124/1932. és C. V. 4530/Í933.). Amivel szemben nem nyilatkozott még a kir Curia abban a kérdésben.