Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1935 / 7. szám - Értéktartás?
5 A 2. sz. alatt csoportosított esetekre a K. T. 326. §-a és a V. T. 37. §-a az irányadó, amelyek szerint „effektív1' kikötésnél a hitelező akkor és azzal szemben is ragaszkodhatik az effektivitáshoz, ha a kikötött pénznem ,,a teljesítés helyén forgalomban nincsen". Ezt a jogi helyzetet kétségtelenné tette — belföldi viszonylatban — a mostani válság idejére a kir. Curiának immár kialakultnak mondható; gyakorlata, amely szerint a „törvényes felhatalmazás alapján kibocsátott miniszteri rendeletek a külföldi pénznemnek forgalmát csupán korlátozzák, de ki nem zárják s a hitelezőnek a szolgáltatás tárgyára vonatkozólag kikötött választási s bármely más jogát csupán annyiban szűkítik meg, hogy a hitelezők a követelésüket, az esetleg engedélyezett halasztás tartama alatt nem érvényesíthetik, de egyéb Dr. Bátor Viktor: Die Golddollarverordnung című cikkében (Pester Lloyd 1933. VII. 18.) sem találom ezt a különbségtételt. lAz egyszerű aranydollár, arany-iönt és arany-frank helyzete között a „letétel" tekintetében nem teremtett különbséget a 7600/1933. M. E. sz. rendelet, mert az 1210/1933. M. E. sz. rendelet 3. §-a csak az effektív arany-dollár —, arany-font és arany frank — stb. — érmékre vonatkozik. A bírói felosztásnál mutatkozó különbséget fent előadtuk. A m. kir. Curia a Dr. Nyeviczkey Zoltán által is közölt P. VII. 3168/1931. számú Ítélete hangsúlyozza ezt a különbséget, amikor megállapítja, hogy „Franchi 10.000 — in oro" nem jelent effektív francia arany-frankot, hanem csak arany frankot. Ezzel szemben az arany fontban kötelezett követelés sorozását taglaló két kúriai végzés, a Pk. V 1752/1933. és Pk. V. 260/1934. sz. kúriai végzések már figyelmen kivül hagyják, hogy az egész kérdést az az egyetlen körülmény dönti el, hogy mindkét esetben ki volt kötve az effektív arany és igy az 1210/1933. M. E. sz. rendelet 3. §-ának világos rendelkezése szerint nem sorozható más, mint az az aranyérték, amely ugy adódik, hogy 1 pengő = 0.26315789 gramm arannyal. Ezt a világos helyzetet az egész indokolás csak feleslegesen homályosítja, de főkép az a kitétel, hogy „ezzel az aranyparitás köttetett ki", mert a szóban levő szerződésekkel bizony nem az „aranyparitás" köttetett ki, hanem az „effektív arany", ami egészen más, mint az „aranyparitás". Dr. Nyeviczkey Zoltánnak ezekkel, valamint az effektív arany-dollár sorozásával összefüggő okfejtései (Idézett műve 113—133. oldalig) ugy kezelik a kérdést, mintha effektív arany = volna aranyklauzulával, mintha a 7600/1933. M. E. és 16301/1933. M. E. sz. rendeletek az effektív arany-dollárra is vonatkoznának és mintha az effektív arany-dollárra és más effektív arany-érmére vonatkozó jogszabályok eltérőek volnának, jóllehet minden effektív arany érmére vonatkozik az 1210/1933. M. E. sz. rendelet 3. §-ának világos rendelkezése, tehát az effektív arany-dollárra is, és a 7600/1933. M. E. és 16301/1933. M. E. sz. rendeletek világosan nem vonatkozhatnak effektív arany-dollárra. Végül nem csak az u. n. összes arany-rendeletek, hanem egész jogunk mindig és mindenkor megkülönböztette az effektív aranyat és arany-érméket az „aranypaitástól".