Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 6. szám - Dr. Balás Károly: Pénzügytan

245_ állami gazdálkodásban, valamint azokat a tudományos szempontokat, amelyek szerint a gyakorlati életben az említett adónemeket, az állami háztartás keretei között, a legigazságosabban és legcélszerűbben lehet megvalósítani. Érdekesen állapítja meg szerző erészben a határadókulcs fogalmát, mint azt az adóztatási mértéket, ameddig növekvő és csökkenő fogyasztási konjunkturánál az adókulcsot a fogyasztás és adójövedelem csökkenése nélkül lehet emelni. Ugyancsak a fentiek állanak szerző művének további, az illetékekről, a vámokról, a regálék és egyedáruságokról és végül a közületek magánjogi jövedelmeiről szóló fejezeteire nézve is. A munka második részének harmadik és utolsó fejezete a közháztartások rendjéről szól. Rendkívül érdekesek ebben a részben a szerzőnek a közéleti ethikáról szóló fejtegetései. A szerző igen helyesen hangsúlyozza ezzel kapcsolatosan a valóságos és hatékony parlamenti ellenőrzés óriási jelentőségét az állami gazdálkodás szempontjából. Az egyébként nem minden esetben elitélendő diktatúrát a szerző a pénzügyi téren a leghatározottabban károsnak tartja, minthogy az végeredményben annyit jelent, hogy a diktátor az adófizetők zsebeibe felelősség nélkül nyűihat bele. A pénzügyi ellenőrzés hatályosabbá tételére a leghatározottabban követeli a számvevőszékek és a pénzügyi közigazgatási bíráskodás hatáskörének messzemenő kiterjesztését. Fontosnak tartja továbbá az autonóm gazdálkodás fejlesztését. Ebben a részben tárgyalja a szerző a közszükségletek fogalmát a közkiadások pénzügyi bíráskodásra vonatkozó legfontosabb tudnivalókat. Amint a fenti rövid ismertetésből is kiviláglik, Bálás Károly „Pénzügytana" telve van merőben új és tudományos pénzügyi irodalmunkban eddigelé még fel nem ismert és ennélfogva nem is méltányolt elméletekkel, amelyek egyelőre még kellőképen be sem látható perspektívát nyitnak a modern állami gazdálkodás és különösen az adóztatás jövő lehetőségeire nézve. Bálás művének különös tudományos értékét és jelentőségét épen abban látjuk, hogy tiszta meglátásával és nagy elméleti tudományos felkészültségével sikerült ezeket az új szempontokat felfedeznie és rendszeresen kidolgoznia és evvel sok tekintetben megelőznie a külföldi tudományos pénzügyi irodalmat is. Nem szenved kétséget, hogy Bálás új elméleteiről és különösen azok részletkérdéseiről úgy elméleti, mint gyakorlati szempontból vitába lehetne bocsátkozni. Ez azonban természetesen mitsem vonhat le a mű nagy tudományos értékéből. Mindenesetre a legmelegebben ajánlhatjuk mindazoknak, akik az államháztartás és állami gazdálkodás kérdései iránt érdeklődnek, hogy tanulmányozzák át alaposan Bálás művét. Fáradozásaik illő jutalmát kétségkívül meg fogják találni. Sajnos, a rendelkezésünkre álló hely igen szűkreszabott volta miatt, mellőz-