Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 6. szám - Definitio a magánjogban

246 nünk kell a művel kapcsolatosan minden tudományos vitába való elmélyülést. Nemcsak a magyar, hanem az egész modern tudományos irodalomban is páratlanul áll az az alaposság, amellyel Bálás Károly a művében felvetett nehéz problémákat megoldani igyekszik. Ennek egyik bizonysága az is, hogy a munka minden egyes fejezetét nagyértékű és hosszú oldalakra terjedő bibliográfiai jegyzetek vezetik be, amelyek bárki számára lehetővé teszik a felvetett kérdések további tanulmányozását. A fejezetek végén pedig minden fontosabb kérdésnél megtaláljuk a nevesebb ma dern államok idevonatkozó törvényhozási rendelkezéseinek összefoglaló ismertetését, úgy, hogy a munka a nemzetközi összehasonlító pénzügyi jog szempontjából is nagyjelentőségű. Már csak egymagában ez is nélkülözhetetlenné teszi a munka használatát mindazokra nézve, akik pénzügytani kérdésekkel tudományos alapon kívánnak foglalkozni. A munka használhatóságát nagyban emeli az annak végén található név és tárgymutató is. Dr. Márffy Ede. Definitio a magánjogban. Irta: dr. Kauser Lipót ügyvéd. (Magyar Jogászegylet Könyvtára, 16.) A nagyképzettségű szerzőnek ez a tanulmánya nehéz problémák elé állítja az olvasót. Sikeresen megküzd szerző a felvetett kérdésekkel, amelyeket azonban ezen a helyen helyszűke okából csak részben lehet ismertetni és érinteni. Az I. fejezet a „fogalommal", a II. fejezet a „jogi fogalommal" foglalkozik. Már az I. fejezet azzal kezdődik, hogy ,,a jog (egyéb tulajdonságain kívül) gondolatoknak a rendszere", mégpedig közölt gondolatoknak. A gondolatközlési folyamatnak igen szabatosnak kell lennie, mert a jog ,,az eszmék nem érzékelhető világába tartozik". Igen szellemesen rámutat szerző arra, hogy az anatómus, a fizikus stb. látja vizsgálódásainak anyagát, de senki sem látott, érzékelt obligációt, tulajdonjogot stb. A gondolatközlést megelőzi a gondolkozás, amely az érzéki észleletekkel szemben egy magasabb fokozata a psychikai funkciónak, amelynek „tényezői: az apperceptio és az associatio", megkülönböztetve a synthesis és analysis psychikai funkciókat. Ezekből vezeti le azután szerző egyes példákra való utalással a fogalom helyes kiképződését és áttér a „jogi fogalomra", ahol aztán azokkal az elemekkel foglalkozik, amelyek a jogi fogalmat más fogalomtól megkülönböztetik. Ezzel kapcsolatosan behatóan és igen érdekesen foglalkozik a jognak és erkölcsnek egymáshoz való viszonyával (Kant, Ihering, Salamon stb.). A III. fejezetben áttér szerző a „definitiora" és mindjárt megjegyzi, hogy ezt a szót nem igen lehet a „fogalommeghatározás"' kifejezéssel helyettesíteni, amit közelebbről úgy magvaráz, hogy ott, ahol tőlünk függ valamely fogalom tartalmának