Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 6. szám - Dr. Balás Károly: Pénzügytan

242 ség közvetlen forrásainak keletkezését és reprodukcióját magyarázza. Szerző ezen rendszerének indokolására igen helyesen hivatkozik arra, hogy a modern államháztartás elsősorban és szükségképen pénzbeli gazdálkodásból áll, amely az adózó társadalom jövedelemeloszlásával (amint szerző magát kifejezi: pénzösszegtermelésével) szövődik össze különösen. Ennél az összeszövődöttségnél fogva nem elég azt látni és hangoztatni, hogy a közületek jövedelmei az állampolgárok jövedelmeiből származnak, hanem továbbmenve állandóan szem előtt kell tartani és megfigyelni az adó, mint jövedelmi ág sorsának összeforrott voltát az adózótársadalom jövedelemeloszlásával és jövedelemszerzési különleges viszonyaival. Még pedig annak úgy pozitív (bevételi), mint negativ (költségbeli) vonatkozásaival. Enélkül az államháztartás elméleti vagy gyakorlati embere, egyoldalú és elfogult marad csupán, ami époly bajok forrása a közgazdasági kérdések synthetikus kezelésének szükségességével szemben, mint az egyoldalú bankemberek gondolkodásmódja. A munka első kötetének első részében szerző a közjövedelmek helyzetével foglalkozva a modern jövedelemeloszlásban mindenekelőtt megállapítja a modern jövedelemeloszlás főbb ágazatait és a közjövedelmek helyét ezek között. A jövedelemeloszlás főágaiként a következő jövedelmeket jelöli meg: a) árbe vétel, illetőleg árjövedelem; b) munkabérjövedelem; c) járadékjövedelem. Ez utóbbi lehet magánjogi, vagy közjogi járadék, a szerint, amint magánjogi, vagy közjogi jogcímen hárult a jövedelem alanyára. A mai jövedelemeloszlás rendjében az árbevételt, vagy árjövedelmet tekinthetjük olyannak, mint amelyből a többi jövedelmi ág kihasad s amely mintegy oka és összefoglaló alapjövedelemfajtája a többi jövedelemágaknak. Ezek az utóbbiak viszont többé-kevésbbé az árjövedelem bizonyos szempontból való residuumainak tekinthetők. Az a körülmény, hogy a kapitalisztikus jövedelemelosztási rendben az árbevételből szakadnak ki az egyes főjövedelmi ágak, még nem mondja azt, hogy valamennyi főjövedelemág eme kiválásának egyszerre vagy egyidőben kellene megtörténnie. Ellenkezőleg a gazdasági élet fejlődése a legkülönbözőbb sorrendben és változatokban hozza létre ezt a megoszlást. A munka első kötetének második részében szerző a modern pénzügytani tudomány megvilágításában részletesen felöleli mindazt, amit az adókról és az adózás kérdéséről tudnunk kell (adó fogalma, adóforrások, adóztatás mértéke, adóáthárítás, többszörös megadóztatás, létminimum, áradok, residuumadók, változatlan nagyságú, egyetlen adó, adókategóriák, hozadéki adók, jövedelmi adók, vagyoni adók, értéknövekedési adók). Tudományos szempontból a munka e részének jelentőségét különösen abban látom, hogy az adóztatásra vonatkozó tudo-