Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - Tiszta jogtan

141 egyformán lehetségesnek vallotta a nemzetközi jog primátusának és az egyes állami jogrend primátusának nézőpontját. Most határozottan a nemzetközi jog primátusának álláspontjára helyezkedik (147. s köv. 11.). A nemzetközi jog azonban szerinte sem állami jog s ezért most már az állam is csak egy bizonyos erősen centralizált részlete a jogrendnek (150. 1.). Elismeri szerzőnk ezenkívül az állam-előtti primitiv jog létezését is, amelyet szokásjognak tekint (118. 1.). A jognak az állammal való merev azonosítása, amely Kelsent a tradicionális felfogással olyan élesen szembeállította, e müvében tehát már jelentősen enyhült. A közjog és a magánjog különbsége is, amelyet eddig tagadott, most egy bizonyos „relatív" elismerést nyer s csupán e különbségnek „abszolút" különbség gyanánt való felfogása ellen tiltakozik (113. 1.). Élesen szembeállította eddig Kelsent a tradicionális jogi felfogással az a tanítása is, amely szerint az alanyi jog és a jogalany nem egyéb, mint az objektív jognak egy részlete. Ezzel szemben mostani tanításában inkább csak az ellen tiltakozik, hogy az alanyi jogot és a jogalanyiságot a tárgyi jogtól független valaminek fogjuk fel (47., 48., 55. 11.). 11. Kelsen maga is úgy jellemzi „tiszta jogtanát", hogy az a XIX. század pozitivista jogtudományában bennerejlő gondolatokat akarja továbbfejleszteni (IV., 38. 11.). Az a jelentős közeledés pedig, amelyet eddigi felfogásához képest új műve mind az alapgondolatokban, mind egyes részletekben a tradicionális jogi felfogás felé tesz, bizonyára emelni fogja a „tiszta jogtan" értékét azoknak a szemében is, akik a tradicionális jogi felfogáshoz a lehelőség szerint nagyban és egészben ragaszkodunk. Valóban, a jogtudomány problematikájával foglalkozók számára kevés olyan mű jelent meg az újabb irodalomban, amely a maga tömör rövidségében annyira hasznos, élvezetes és annyira gondolatébresztő volna, mint Kelsennek ez a legújabb munkája. 12. Minthogy e mű a maga rövidségében csupán a legfontosabb szempontok kiemelésére szorítkozik, igen hasznos kiegészítője az a lelkiismeretes gondossággal összeállított bibliográfia, amely a könyv második részét foglalja el (155—222. 11.) és amelyet dr. Rudolf Aladár Métall állított össze. A részletkérdések iránt érdeklődő megtalálja ebben a bibliográfiában Kelsen összes eddigi dolgozatait, valamint a „tiszta jogtan" többi képviselőinek munkáit s végül a tiszta jogtannal foglalkozó kritikai irodalom felsorolását is. A felsorolt német, francia, angol, amerikai, olasz, spanyol, magyar, holland, skandináv, japán, görög, román és különböző szláv nyelvű irodalom nagy tömege bizonyságául szolgálhat a „tiszta jogtan" jelentős irodalmi hatásának. A mű használhatóságát van hivatva emelni a végére illesztett részletes tárgymutató (223—236. 11.).