Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - A "színaranyban" valorizált kövezelések problémája és az új arany-rendelet

142 A „SZÍNARANYBAN" VALORIZÁLT KÖVETELÉSEK PROBLÉMÁJA ÉS AZ UJ ARANY-RENDELET. Irta: dr. Nyeviczkey Zoltán m. kir. kormányfőtanácsos, ügyvéd. A hivatalos lap március 6-iki számában jelent meg a m. kir. minisztériumnak 2360/1935. M. E. számú rendelete, „az aranykészletek bejelentése és az aranyra vonatkozó jogügyletek korlátozása tárgyában". Ez a rendelet, amely egyelőre a közhasználatban az „új arany-rendelet" néven szokott röviden említtetni, mindenképen igen fontos új állomását jelenti az aranyban való fizetések jogi szabályozásának, amelynek tárgykörében már eddig is igen számos kormányrendelet jelent meg. A minden korlátozások nélküli aranyban való fizetések lehetőségét tulajdonképen már a 9420/1914. M. E. számú rendelet megszüntette, miután már a világháború kitörése véget vetett annak az állapotnak, hogy az Osztrák-Magyar Bank az általa kibocsátott bankjegyeket a bemutató kérelmére minden továbbiak nélkül hasonló névértékű törvényes ércpénzre, vagyis aranvérmékre cserélje át. Az ú. n. korona-romlás (infláció) idejében, éspedig 1923. február hó 9-én, kiadott 950/1923. M. E. számú újabb aranyfizetési-rendelet pedig további korlátozó rendelkezéseket léptetett életbe és egyrészről kimondotta azt, hogy az aranyban kontrahált fizetési kötelezettségek törvényes fizetési eszközökben (korona-bankjegyekben) teljesíthetők, másrészről a gazdasági lehetetlenülés akkor előtérben álló momentumát is bekapcsolta és a bíróságoknak tág hatáskört biztosított arranézve is, hogy az aranyban meghatározott kötelezettségek ellenértékének kiszámításánál különböző méltányossági elveket érvényesíthessenek az aranyban vállalt kötelezettségek adósainak javára. Az 1931. évi július 14-ik napján beköszöntött ú. n. korlátolt deviza-gazdaság állapota egészen természetszerűleg egész sorozatát tette szükségessé az újabb korlátozó rendelkezéseknek az aranyban való fizetések tekintetében is. Az ú. n. bankzárlatot követő első deviza-rendeletek tenorja is világosan mutatja azonban, hogy akkoriban még az egész korlátozási állapot csak egy rövid átmeneti időnek volt tekintve s ehhez képest az első aranyfizetési rendelet, az 1932. évi január hó 24-én kiadott 410/1932. M. E. számú kormányrendelet, is csak rövid időre kontemplált átmeneti intézkedéseket tartalmazott, de utóbb az 1210/1933. M. E. sz., 16.310/11933. M. E. sz. és az 1934. december 23-án megjelent 10.810/1934. M. E. számú pótrendeletek a 410/1932. M. E. számú alaprendelet hatályát időről-időre újból meghoszszabbították és lassanként az időközben életbelépett ú. n. transzfer-moratóriummal (6900/1931. M. E. sz. r. és pótrendeletei) hozták egészen szerves összefüggésbe.