Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1935 / 1. szám - Egy törvénytervezet a szövetkezetekről
12 Természetesen azonban mindezek a magánmegállapodasok érintetlenül hagyták a fennálló törvényes rendelkezések cogens jogszabályait és legfeljebb csiaik a törvények kenetén belül létesíttettek különböző kötelmijogi természetű külön (kötelezettségeikéit (és egyben adminisztrációs nehézségeket) az intézetek és a kötvényvevő'k közötti jogviszonyban, de nem a jelzálogadósok ós az intézeteik (közötti jogviszonyban. Ebből következik, hogy pl. a ikölcsön-adósmaik abba sincs beleszólása, hogy az intern külön kezelt részfedezetialapok közül (amelyek törvényes egysége kifelé azért megmaradt), melyikből melyikbe helyezik át ma vagy holnap éppen az ő koirikrét (kölcsönét. Ennek a (momentum nalk az igen nagy gyakorlati jelentőségéét pedig ismét csak akkor tudjuk teljesen megérteni, ha pl. figyelembe vesszük azt, hogy egyes Agreement-ek már ikét hátralékos a'nmuilás esetében (ami a mai gazdasági viszonyok között nagyon is gyakran fordul elő) egyenesen kötelezően előírják a default-os kölcsön kicserélését s ennélfogva a cserék az egyes intern alapoik Iközötit úgyszólván napirenden vámnak. Viszant le kell szögezinj ugyanitt azt is, hogy még az az intern kezelés szempontjából így elválasztott egyes fedezeti alapok különválasztásánál sem a valutáris szempont játsza a főszerepet. Amióta a jelzálog-üzlet egyúttal valutaüzletté vált íaminek gazdasági okaira a háború utáni jelzálogüzlet fejlődésének ismertetésénél szintén rámutattam), az intézetek természetesen ügyeltek a ikölesön-kihelyezésék és az emissziók valutáris egyensúlyára is, 'részben szükslégszerűleg, részben a valutarizikó elkerülése céljából is, amire a levél írója is hivatkozóik, de ez a megállapítás isméit osaik akkor feltétlenül helyes, ha az egész üzleti tevékenységet a maga teljességében szemléljük s viszont már jogilag ós gyakorlatilag téves következtetésekre vezet, mihelyt a kölcsönök és a záloglevelek bizonyos csoportjainál túlságosan szoros összefüggéseket keresünk. Ez mindenesetre igen gyakori és igen plausibilisnek látszó tévedés, amelybe már eddig is sdkan beleestek pl. azok közül, akik az u. n. kötvényes visszafizetés intézményessé tótele (mellett harcolnak az adósvédelem népszerű jelszava alatt, de — természetesen — gyakran nem 'rendelkeznek azzal a teljes elméleti és gyakorlati if el'készültséggel, hogy ezt a kérdést minden vonatkozásában át tudják tekinteni. Mindenesetre gyakorlati tény az, hogy a valutáris azonosság egyáltalán nem szükségszerű a kölcsön-kihelyezési és a'z emiszsziós üzleti tevékenység 'között. Hiszen maga a levél írója is hivatkozik egy általa ismert esetre, amidőn a Magyar Általános Takarékpénztár dollárban nyújtott kölcsönök alapján angoifontra szóló zálogleveleket emittált és hozott forgalomba s amidőn a
