Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - Felsőbirósági elnökök évnyitó beszédei [1. r.]

44 csületes, idegsorvasztó munkája révén lesz az élő valósággá, amelyet mint minden remekbe ikészült kollektív erkölcsi értéket szerencsétlen kezekkel tönkretenni könnyű dolog, de régi fényébe és tisztaságába visszaállítani lazután alig lehet. Meg vagyok győződve arról, hogy vannak erős lelkű bíráink, akik a legnagyobb veszély és a legfenyegetőbb kényszer közepette, ha kell, életük árán is, rendületlenül kitartanának Ítélkezésükben lelkiösmeretük parancsa mellett; mégis olyan korszakban, amikor a bírói foglalkozás élethivatássá vált s amikor az itélőbirák és ügyészek létszáma másfélezer körül mozog — a bírói hagyományok csodálatos hatásának számbavetésével ^— sem lehet mindenik bíróban ilyen vértanúi elszántságot feltételezni s épen azért az áll unnak a biró anyagi és lelki függetlenségét áttörhetetlen védőbástyákkal kell körülvennie. Itt emlékezem meg összes minősítési törvényeinknek arról a hiányosságáról, hogy még kísérletet sem tesznek annak a biztosítására, hogy a kinevező hatóságok a folyamodók iskolai végzettségén, tud >mányos és gyakorlati felkészültségén felül a főminősítési kellék, a jellemszilárdság, bírónál ezenfelül még ia bölcsesség meglétéről is valami módon meggyőződhessenek. A birói függetlenségnek minél szilárdabb megalapozására s állandó gondozására azért is szükség van, mert biróságellenes elméletekkel és hangulatokkal lépten-nyomon találkozhatunk, különösen ha megfigyelésünkkel nem maradunk országunk határai között. Ismeretes bizonyára az az elméleti felfogás, hogy a független igazságszolgáltatás keletkezésének oka: a népnek az uralkodó önkénye ellen való védelme volt. Ott tehát, ahol erre már szükség nincsen s főleg ott, ahol a főhatalom a nép kezébe került, a független biróság létjogosultsága is megszűnt. Ezzel a szélsőséges felfogással nem szükséges komolyan perbe szállanom, mert az teljesen szem elől téveszti, hoyy számos régi intézmény megváltozott feladatkörben él tovább, hogy a legdemokratikusabb államban is van egymással szembenálló többség és kisebbség és hogy a polgároknak egymásközti jogviszonyai is állandóan pártatlan elbírálást igényelnek. Van olyan nézet is, hogy a birói függetlenség megvalósíthatatlan ábránd, különösen akkor, ha a kinevezések és előléptetések a végrehajtó hatalom kezében vannak. Egy hírneves francia egyetemi tanár közjogi munkájában a bírónak az előléptetés elmaradásától való félelmében (la crainte de ne pas monter) véli a függetlenség akadályát felismerhetni. Habár a magyar igazságszolgáltatás körében szerzett tapasztalatok, hála birói karunk önzetlenségének és a mindenkori igazságügyi kormányok tárgyilagosságának, semmikép sem igazolják az előléptetés elmaradásától való félelemre alapított túlzott aggodalmakat, mé«is kétségtelen, hogy a birói függetlenséget az ajánlási és kinevezési rendszer célszerűbb berendezésével s a birói autonómia továbbfejlesztésé vei fokozni lehet, ugv, hogy ennek a szervezeti kérdésnek tárgyilagos megvitatása elől elzárkózni nem szabad.