Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - Felsőbirósági elnökök évnyitó beszédei [1. r.]

42 Az (ismertetett végzeményekből azután arra következtettem: „hogy a magyar nemzet már századokkal ezelőtt intézményesen kívánta biztosítani ia birói függetlenséget, mert tudatában volt annak, hogy a közhatalom kisebb-nagyobb kezelőinek, valamint a .hatalomra törekvő pártoknak és irányzatoknak gyakran kényelmetlen és alkalmatlan a birói itélet mindenhatóságával szemben érzett tehetetlenségük, s hogy úgy erről a részről, nemkülönben a pervesztes felek önzéséből és bosszújából támadások érhetik a bíróságokat.'' Rámutattam arra is, „hogy régi törvényeink védelmükbe vették a bírákat ilyen támadásokkal szemben, tudva azt, hogy mihelyt a birómak lelkiismerete parancsa helyett akár az állami végrehajtó hatalom gyakorlóinak, akár politikai vagy társadalmi irányzatoknak avagy hatalmaskodó peres feleknek tetszéséhez kell alkalmaznia Ítéletét, nem biró az többé, hanem engedelmes eszköz azoknak a törekvéseknek vagy egyéneknek a szolgálatában", mert „a függetlenségétől megfosztott vagy megfélemlített biró olyan tehetetlen, mint a művész, akitől elvették az ecsetjét vagy vésőjét, mint a katona, akinek kezéből kicsavarták a fegyverét, mint a lelkész, aki elől elzárták az Isten házát". Az O. B. Ü. E. jubiláris ülésén az egyesület létjogosultságáról tartott előadásomban viszont párhuzamot vontam az említett régi dekrétumok és a birói állás megszervezését célzó ujabbkori törvényeink között és azt a megállapítást tettem, hogy: „hazánk törvényhozása a rendiség idejében tisztában volt azzal, hogy az igazság uralmát csiak a tekintély vértezetébe öltöztetett bírákkal lehet fentartani", továbbá, hogy „az igazságszolgáltatás sorsát szivén viselő ez a régebbi törvényhozói irányzat a nemzet egyetemes felfogásához alkalmazkodott, mert a magyar ember mindég szomjúhozta az igazságot és sohasem riadt vissza attól, hogy uralmának biztosítása érdekében áldozatot hozzon. Ez az irányzat nyilvánvalóan tisztában volt azzal, hogy az államhatalomnak nem félénken és habozva, hanem két kézzel kell az igazságszolgáltatás rendelkezésére bocsátania az ennek a nehéz tisztnek a gyakorlását megkönnyítő eszközöket." Időközben ismételten áttanulmányoztam a jogegyenlőség korszakában keletkezett idevágó törvényeinket, de fájdalom azok közül csupán kettőben ismertem fel a megértésnek azt a mértékét, amellyel a birói függetlenséget érintő törvényhozási anyagot kezelni kellene. Az egjdk a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869:IV. t.-c. Tialán az 1848/49. évi szabadságharcot követő hosszú alkotmányellenes uralomnak a magyar lelkekre gyakorolt hatása tükröződik vissza abban, hogy a törvényünk úgy a címében, mint 1. §-ában határozottan elismerte a birói hatalom önállóságát, a kormányhatalomtól való függetlenséget, valamint ezzel kapcsolatban biztosítani igyekezett többnyire tiltó rendszabályokkal a biró függetlenségét és elmozdíthatatlianságát is. Tudjuk, hogy iá közjogi tudomány nem egységes abban, vájjon a birói hatalmat önálló államhatalmi ágazatnak kell-e tekinteni, avagy