Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1. szám - Az Állandó Nemzetközi Bíróság Ítélete a Pázmány Péter egyetem perében

33 Ürömmel állapítjuk meg, hogy újabban a Budapesti Ügyvédi Ka­mara közgyűlésen is foglalkozott a községi jegyzők magánmunkálatai­nak kérdésével. Ez annál nagyobb jelentőségű, mert olyan — egyéb­ként is nagy tekintélyű — kamarai tag szólt a kérdéshez, aki még nemrégiben a kormányzatnák részese volt. Nagy Emil meggyőző fej­tegetéseinek egy részét azonban nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül. őszintén kivánjuk Nagy Emillel együtt, hogy a községi jegyzők javadalmazásuk tekintetében a lehető legtöbbet vívhassák ki maguk­nlak, a felszólaló egyes szavaiból azonban az a vélemény olvasható ki, mintha a községi jegyzőknek a magánmunkálatokból származó jövedelmek figyelmen kívül hagyásával mutatkozó jelenlegi javadal­mazása más köztisztviselőkkel való összehasonlítás alapján feltétlenül és minden körülmények között kiegészítésre, illetve javításra szorulnia. Nézzünk csak ennek a kérdésnek tárgyilagosan a szemébe! Az 1920:111. t.-c. 2. §-a szerint a jegyzők az állami rendszerű IX., VIII., illetőleg VII. fizetési osztályban megállapított összegekig terjedő fizetés természetével biró illetményeket kapják. Ezenkívül szá­mos természetbeni illetve pénzbeli járandóságokban részesülnek, me­lyek részben beszámíttatnak a fenti illetményekbe, részben pedig nem. Ez utóbbiak iaz 1904:XI. t.-c. 5. §-ához fűzött miniszteri indo­kolás szerint a következők: a természetben élvezett lakás, illetőleg készpénzben nyújtott la­káspénz, a különféle átalányok és a jegyzők mellékjövedelmei. Ez utóbbiak ismét kétfélék, éspedig 1. azon díjak, amelyeket némely hivatalos működésükért szabály szerint felszámíthatnak (1883:XLIV. t.-c. 76. i§„ 1896:XVI. t.-c. 122. §.), 2. a magánmunkálatok jövedelme. A jegyzők tehát a miniszteri fogalmazói, segédtitkári, illetve tit­kári, vagy ha úgy tetszik bírósági titkári és törvényszéki, illetve járás­birói jövedelmen felül a magánmunkálatok jövedelmétől eltekintve is igen tisztességes mellékjövedelemre tesznek szert a törvény intézkedé­seinek jóvoltából. Nem nagyon hallottunk olyan felszólalásokról, amelyek a felsorolt köztisztviselői kategóriák mellékjövedelmekkel való ellátását, illetve fizetéseinek kiegészítését szorgalmazták volna. Nem látható be tehát annak igazságossága, hogy a jegyzői magán­munkálatok megszüntetését az a megfontolás késleltesse, hogy a jegy­zői javadalmazásnak kiegészítéséről más úton kell gondoskodni, ami­kor ezek az egyvonalba helyezett köztisztviselők fizetésén túlmenőleg amúgy is részesülnek mellékjövedelmekben. De nem szabad megfe­ledkezni a képesítésnek arról a különbözőségéről sem, amely ia jegy­zők és a miniszteriális tisztviselők vagy épen bírák képesítése között fennáll. Végül tegyük hozzá még azt is, hogy hány ügyvéd volna boldog akkor, ha tisztán és kizárólag a miniszteri fogalmazói, segédtitkári, illetve titkári fizetésnek megfelelő jövedelemre tehetne szert azokból a jogi munkálatokból, amelyeket most a jegyzők vonnak el tőle. ndb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom