Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - Magánjogi kodifikációnk időszerűsége

310 akaratunktól egészen független állapot esetleges fennmaradásáért függőiben tartani a ikodiflikációt, mellyel magánjogi igazságszolgáltatásunk jóságban, gyorsaságban, egyön te tű sédben nyilván nyerni fog. A másik, aimire figyelemmel kell lennünk ennek a kérdésnek az elbírálásánál, még jelentősebb; magánjogi 'törvénykönyvünknek ia javaslata — imíint láttuk — 'nagy egészben nem más, imint mai szokásjogunknak la törvénybe foglialása, „legtöbb részében mindjárt első olvasásira úgy hat, mint a mai jog tételeinek szabatos, kicsiszolt alakba foglalt összeállítása", mint ezt Tőry kiváló kodifikátorunk iá második szövegre .megállapítja (Tőry: Jogászegylet Értekezések VII. 43. füzet, 7., 8. illap), de ami áll — talán fokozott mértékben áll — a törvényjavaslatul beterjesztett negyedik szövegre. Ugy, hoigy — megítélésem szerint — semmi akadálya sem lesz annak, hogy a megszállott területen működő biró a 'mi magánjogi kódexünkben foglalt anyagot Ítéletében alapul vehesse, természetesen nem a paragrafusolkra való hivatkozással, hanem mint az ott most is alklalmiazásban levő szokásjogunk „szabatos, kicsiszolt alakba foglalt összeállítását" alapul veheti ezt az anyagot mindaddig, míg felteheti azt, hogy ennek ottan szokásjoga bázisa van. Ennek nem lehel akadálya az, hogy ez az anyag időközben minálunk törvény formájába öntetett. Az országbírói értekezlet uralmi területén működő biró is akárhányszor alapul vette — vehette is — Ítélkezéséinél az osztrák polgári törvényikönyvnek a rendelkezéseit anélkül, hogy a kódexre, ennék a paragrafusaira hivatkozott —• hivatkozhatott —• volna Ítéletének az indokolásában. Egy idegen állam kódexének laz anyagát, mint magyar bíró, Ítéletemnél alapul vehetem mindannyiszor, valahányszor feltehetem, hogy ez az anyag minálunk szokásjogi szabály. Úgyhogy merőben csak látszólagos, mintha a kodifikáció nyomán egy magánjogi Trianon járna. Túlzott aggodalom, hogy ,,az iúj kódex magánjoga a csonka ország szűkireszabott földrajzi területére szorulna vissza és megindítaná ezzel azt a lassú elhidegülési folyamatot, imlely a festi sorompóknál sokkal károsaibb lelki s'oirompó'k kialakulására vezetne." (Kolosváry u. o. 3.) Kétségtelen, hogy „az összekötő szálakat nem elszakítani, hanem gyarapítani és megsokszorozni kell." (Kolosváry u. o.) Magánjogi kódexünk „a benne felhalmozott valóban nagy szellemi értékek révén gazdagabbá teheti ia határokion tűli magánjog fejlődését is", gazdagabbá teheti — megitélósein szerint —• nem csak addig, míg formailag itörvénnyé nem válik, — mint Kolosváry Bálint mondja — hanem törvénnyé válta után is: az, hogy ez a sízokásjogi anj-ag iminálunk törvénnyé tétetett, nem állhat útjában annak, hogy oaaát továbbra is — mint szokásjog! anyag alkalmazlussék; ha útjában állhatna, úgy mi dirigálnánk azt, hogy odaát mi legyen a jog, mi legyen a magánjog.